Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Szonettfoszlányok
6. Örömünk és bánatunk rendezetlen színjátéka jutott sorsul apának és fiúnak, van akinek számtalan az indítéka, másnak már a koldusbot számít jutalomnak. A bűnösnek sokszor jut áldás hagyatékul, nekünk másunk sincsen, csak Trianonjaink, tömérdek gyalázatot írtak ránk igazságtalanul, mit sem érdeklik a nagyokat kínjaink. Tatár török pusztít, sebet ejt testünkön, de maradunk mi irgalmas szamaritánusok, maradnak sírjaink és a megalkuvás. Jó és rossz szomszédok éleskednek vérünkön, mi büszkén tűrjük azt, ó szegény magyarok, mindent túlszárnyal a buzgó fohászkodás. 58
/
