Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Szonettfoszlányok

2.

Kudarcoktól tántorogva álmaimba belekeveredtem, a valóságban tébolyogni semmit érd dolog.

Az emberiség és nemzetem tragédiáján elmélkedtem, beláttam azonban, hogy megváltó nem vagyok.

Szövetséget kötni e földön oly nehéz, ki-ki a félúton belefárad, testben és lélekben tömérdek a penész, a dúsvizű patak folyásában kiszárad.

Élenjárni, zászlót lebegtetni átmeneti dicsőség, dicséret csak ritkán jár ki azért, a rossz nyelvek martalékává váltam.

Még ha szilárd férfiúkat kíván is az emberiség, meghiúsulnak eszméink az akaratért, megtorpanva csupán az orromat látom.

54