Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Reményfoszlányok
NEM HALTÁL MEG, CSAK ELMENTÉL Nem haltál meg, csak elmentél, erdőt, mezőt elfeledtél, elosontál a kis kapun, tárva hagytál minden ajtót. Nem haltál meg, csak elmentél, mély álomban elrejtőztél, elhagytad a sok nyomort, amely téged fátyolba font. Nem haltál meg, csak elmentél, méhet, szőlőt itt feledtél, még búcsúzásra sem volt idő, így akarta a teremtő. Nem haltál meg, csak elmentél, a dombra fel sem tekintettél, nyitva hagytad a vízcsapot, tán még egyszer elzárhatod? Nem haltál meg, csak elmentél, tán régi otthonodra leltél, a távoli szülőházra, a Karszt-vidéki édes tájra. Nem haltál meg, csak elmentél, meguntad e zord időket, más vidéken gyógyítgatod testi-lelki sebeidet. 44
/
