Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Reményfoszlányok
EMBERSÉGESEN Árkon-bokron, rideg tájon, rohanunk a félhomályban, nem is látjuk hová érünk, elfeledtük miért élünk. Az emberiség küldetése, kihalt belőlünk már régen, űzzük a múltat a mával, Évát Noé bárkájával. Álljunk talán meg egy szóra, mi történik itt valóban, nem ismerjük küldetésünk, nemes emberi értékünk? Nem mi élünk már e Földön, csak lelki küzdelmünk e gyötrelem, valóra vált Kant jóslata, igaz létünk kárhozata? Nincs így mégsem, de vigyázzunk, ne legyünk mi robot-bábuk, ne rohanjunk oly ütemben, hogy létünk kerüljön veszélybe! Térjünk vissza a testünkbe, valós emberi bőrünkbe, ne szaladjunk fűnek-fának, égjünk hát egy szebb világnak! 43
/
