Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Reményfoszlányok
ÁRVASÁG Szaladjak e fűnek, fának, rohanjak a délibábnak, szöges dróton kapaszkodjak, fagyban pó'rén ácsorogjak, nevessek, bár sírnom kéne, anygyalt lássak minden rémben, testem hagyjam, hadd rugdossák, álmaimat tőrbe csalják, fohász helyett csak dacoljak, szív nélkül is udvaroljak? Testem lelkem kifárasztom, „fontos a cél" mondogatom, töretek a rengetegben, még remént sincs az áttörésre, érzelmeim lefagyasztom, béklyóba zárom bánatom, nevetni már nem is tudok, búskomorság rabja vagyok, nem tudom, hogy mi a mérték, egész testem mind verejték. Kisemmiztek - segédkeztem, mind elhagytak, beteg lettem, fáj aszívem, zúg a lelkem, agyongyötört az életem, barátaim mind elhagytak, kérésemre nem hallgattak, 32
/
