Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Reményfoszlányok
bort reméltem, vizet kaptam, a harctéren csak én maradtam, ember, állat rohan tőlem, ragály, kórság lett belőlem. Hitet, eszmét űzni nem kell, a szerencse úgy elkerül, reménytelen már a holnap, az ember jóért, rosszért kikap, a véletlenre bízzuk jövőnk, tán álszentekből akad őrzőnk, poklok poklán van még egy zug, a vén sátán ott majd eldug, ördög hátán, angyal szárnyán, remény nélkül állok árván. 33
/
