Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

NYUGALMATLANOK

A boldogság elmúlt a Földön, elmúlt már a szeretettel; az embernek nincs nyugodalma, keres valamit, a végtelenben.

Szabad az állat, szabad a növény, övék lett mostan a boldogság; rab lett az ember, a legnemesebb lény, hihetetlen valóság.

A vágyak martalékai lettünk, mi emberek, kik mindenben hittünk.

O nyugalom, édes nyugalom, jönnél csak még egyszer vissza; elfognánk téged, két kézzel tartanánk, semmi áron sem engednénk vissza.

Hosszúfalu, 1981

31