Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

„szerencsésen” meg is özvegyült (talán saját kezűleg), a harmadiktól éppen most van „özvegyülőfélben”. De, és ez talán fontosabb tétel, az akkori világ három legnagyobb hadurát, emberistenét, „alfahímjét” is a „magáénak tudhatta”: Pompeius Gnaesust, Julius Caesart (akiktől már szintén özvegy) és újfent Antoniust, aki, mint láttuk-látni fogjuk, ha rövid időre is. de szintén (szerencsésen) özvegyi sorsra juttatja.

A Charmian hangján megszólaló Kleopátrában szinte lehetetlen különválasztani a férfifaló, folyamatosan felfokozott nemi vágyban „szenvedő”, örökké fiatal nimfománt és a férfigyűlölő, mai szóhasználattal élve, emancipált, feminista, harcos „értelmiségi” gondolkodót és uralkodót. Az első felvonás második színének ún. Jós jelenetében, mint láttuk, Charmian először magának jósol, és egyben kíván jó sok férjet (partit), és még jobb özvegységet (mint egy „fekete özvegy”, amely párzás közben vagy után megöli és felfalja hím „pókpárját”, amely megtermékenyítette), majd a beteljesülést a „legalább korabeli hímmel”: Octaviusszal.

Néhány párbeszéddel később ugyanez a Charmian, mint korábban, ezúttal is „Kleopátrából” szólva kívánja a legrosszabb nőket (talán magát is?) Alexasnak, mintegy a saját jós-kívánságainak negatív tükörképét.

Alexas nemcsak egy rossz apaimágó (XII. Ptolemaios) kivetülése, de Kleopátra „ősapjának”, Nagy Sándornak is lehet a megtestesítője (Sándor = Alexandras = Alex = az embereket oltalmazó, másik jelentés: akarat, de benne van az andres is, ami viszont férfit jelent...). Kleopátra viszonya mindkét férfi felmenőjével ambivalens. Ez a „szeretlek is meg nem is” állapot is oka lehet annak, hogy aktuális szeretőinek, férjeinek férfi mivoltát Kleopátra a végsőkig „kihegyezi”, lovat, vagyis a maga felfokozott érzéki nőiességét adja alájuk. Alexas azonban szolgaként kénytelen elszenvedni Kleopátra minden, férfiak iránti eredendő ellenszenvét is, azt a kasztratív projekcióit, amely úrnőjéből feléje sugárzik, de elsősorban nem rá, hanem Antoniusra vonatkozik.

Egyiptomban ugyan voltak tradíciói annak, hogy női uralkodók vezessék az országot, és más egyiptomi királynők is trónoltak Kleopátra néven, mégis, a ptolemaioszi hagyományok mindig lekezelően bántak a női vezetőkkel. Talán éppen ezért rendelte a mi Kleopátránk is gondolkodás nélkül maga alá saját társuralkodó fivér-férjeit, majd tüntette el mindkettőt a színről. Nehéz tehát megítélni, hogy Kleopátra személyiségére (pszichoszexuális fejlődésére) milyen befolyással bírt az, hogy szüleinek vérfertőző viszonyából született, hogy ennek a nem természe95