Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

tes kapcsolatnak a gyermeke, vagy az a tény, hogy saját (kiskorú) fiútestvéreivel élt házasságban (házaséletet?).

A tények és Shakespeare is azt mutatják, hogy egy a férfiakat, a férfivilágot és az ezzel egylényegű korabeli Rómát félve szerető, szeretve gyűlölő, gyűlölve behódoló, behódolva uraló, uralva magát alárendelő, alárendeltségében méltóságát megtartó, női mivoltában sértett, mégis gyanúsan sebezhetetlen, ízisz Egyiptomáért és a saját hatalmáért magát is „feláldozó”, sokszorosan összetett női ősképpel van dolgunk.

A sokak által feltett kérdésre tehát, hogy valóban szerelemből szerette-e férjeit és elsősorban szeretőit, vagy „csak” érdekből adta oda magát nekik, és „csak megjátszotta magát”, nehéz egyértelmű választ adni. Úgy tűnik, hogy a történelmi Kleopátra is, és Shakespeare Kleopátrája is szerepeiben magát mélyen beleélvén, egyszerűen „úgy maradt”. A szerep szétválaszthatatlanul összeforrt a szereplővel, mint Kleopátra Antoniusszal.

Talán ezen a ponton érdemes kitérni egy gondolat erejéig arra az analógiára, hogy a Földközi-tengerbe benyúló, férfias, fallikus „római csizma”, és a Földközi-tenger maga, ill. annak partvidéke, jelen esetünkben Egyiptom, közelebbről a Nílus-delta, mint nőies, vulvikus minőség, hasonlóképpen, mint ahogy Anotnius és Kleopátra egymást „új valóra váltják”.

„Egyiptom a stereotyp nőuralom világa, egész műveltsége lényegében az anyajogon, Isis elsőségén Osirisszal szemben épül fel.” (Bachofen 1978. 115)

Amikor Charmian, ötvenéves korára is gyermeket kíván magának, akkor már nem is Kleopátra, hanem a Kleopátrában lakó ízisz istennő beszél belőle.

ízisz ugyanis, aki az ókori Egyiptom egyik (ha nem a) legfontosabb istene volt, felelt az anyaságért (anyaistennő), a termékenységért, de ő volt a varázslás, a víz, a szél, a tengerhajózás, a nőiség, a hűség istennője is, akit a Nílus-deltában imádtak legelőször, majd a görögök és a rómaiak is építettek a tiszteletére templomokat. Férjével (Ozirisszel, az alvilág urával) és fiával Hórusszal együtt volt szokás ábrázolni. íziszt papnők vették körül, akik egyben gyógyítók, bábák, és jósok is voltak (álomfejtés). ízisz segítette az elhunyt fáraót, védelmezte azt a gonosztól, őrizte koporsójában, de ő volt a fáraó (ős)anyja is, aki tejével szoptatta azt. ízisz jelentése: trónszék, egyes helyeken, a király trónját a király „anyjának” nevezik Afrikában. Ábrázolásaiban fején trónt jelentő hieroglifát viselő és / vagy tehénfejű, vagy tehénszarvakat öltő, a szar96