Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

Caesar:

Antoniusnak álld egészen útját,

Ha majd pályát futand. Antonius!

Antonius:

Caesar, uram?

Caesar:

Megemlékezzél versenyed között Calpumiát illeti. Őseink Mondásaként a magtalan, ha ily Szent pálya közben érintik, lerázza A meddőségnek átkát.

Antonius:

Nem felejtem.

Ha Caesar mondja: tedd, az téve van.”

(Első felvonás, második szín)

A szokás koronázási kísérlet révén új elemmel gyarapodott: Az uralkodó a neki háromszor felajánlott királyi koronát háromszor (köteles?) visszautasítani, aminek a nép (köteles?) örülni:

„Casca:

Hát koronával kínálták meg, s meg lévén vele kínálva, ő azt keze fejével félretolta, így, s a nép ujjongatott.

Brutus:

Mért volt a második zaj?

Casca:

Hát megint azért.

Cassius:

Háromszor ujjongtak; miért a végkiáltás?

Casca:

Hát megint ezért.

Brutus:

Háromszor ajánltatott neki a korona?

Casca:

Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint előbb, s az én becsületes szomszédaim minden viszszatoláskor sivalkodtak.”

(Elsőfelvonás, második szín)

57