Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Julius Caesar
majd a vért tejbe mártott gyapjúkendővel törölték le. Ezt követően az ifjúknak kötelezően nevetniük kellett. Az áldozati állatok bőréből szíjakat hasítottak, ez volt a februum. A továbbiakban anyaszült meztelenül futásnak eredtek a Lupercal-barlang környékéről, és Róma utcáin minden szembejövőre rávertek szíjakkal. A fiatalasszonyok-lányok, nem tértek ki az útjukból, nem futottak el, hanem hagyták magukat „megkorbácsolni”, mert ez által termékenyebbekké váltak, hamarabb estek teherbe, és könnyebb szülésre számíthattak. Az ősi rítus szertartásai ünneppé, szokássá szelídültek, de ennek ellenére is megőriztek valamit a fiúk fel(be)avatásából, amelynek során azok gyermeki mivolta meghal, és férfi mivoltukban születnek újjá, immár a (totem)állatok fergeteges nemzőerejével. A lányoknál ennek megfelelően termékenységvarázslás zajlott, amelynek során az éppen ivaréretté lett fiúk-férfiak kecskebőrből (más források szerint kutyabőr) készült szíjakkal rávertek a lányokra vagy a fiatalasszonyokra. A „megkor-bácsolás” valójában a nemi aktust szimbolizálta. A Lupercaliákban egyfajta meghalás - újjászületés - megtisztulás érhető tetten, méghozzá mintegy az időn kívül, a február hónapot ugyanis a régi rómaiak nem vették „időszámba”. Mint láttuk, az idők folyamán az áldozati állatok változtak, pontosabban felcserélődtek: a farkasból bárány, a bárányból farkas lett. Eredetileg a farkast „ajánlották fel”, a totemet, egy korszakkal később viszont a pásztorok éppen neki „kedveskedtek”, és mutattak be engesztelő szertartásokat, öltek le áldozati bárányokat (kecskéket). Fontos tudnunk, hogy a farkas is és a bárány is ún. zodiákus állat, mind az ún. keleti, mint a nyugati állatövben, de a 28-napos ún. Hold-ház rendszerben is. A nyugati zodiákus ugyanezen a helyen (tér-idő egységben) a Kutyát tartja számon, vagyis „megszelídített”, háziasított farkast. Az ún. 28-as Hold-ház rendszerben viszont a Kutya-Farkas-Juh hármasa vigyázza ezt a (tér-)időcikkelyt. A Lupercaliák (farkasünnep) nemcsak a római népnek jelentettek ünnepet, szórakozást, játékot, mulatságot stb., de maga az uralkodó is jelen volt az eseménynél a maga kíséretével, olyannyira, hogy, mint esetünkben is, Caesar és Antonius is kivetette részét a játékból, sőt, Caesar felesége, a meddő Calpumia is „be lett avatva”: „Caesar: Calpumia! Calpurnia: Itt vagyok, uram. 56
