Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

majd a vért tejbe mártott gyapjúkendővel törölték le. Ezt követően az ifjúknak kötelezően nevetniük kellett. Az áldozati állatok bőréből szíja­kat hasítottak, ez volt a februum. A továbbiakban anyaszült meztelenül futásnak eredtek a Lupercal-barlang környékéről, és Róma utcáin min­den szembejövőre rávertek szíjakkal. A fiatalasszonyok-lányok, nem tértek ki az útjukból, nem futottak el, hanem hagyták magukat „megkorbácsolni”, mert ez által termékenyebbekké váltak, hamarabb estek teherbe, és könnyebb szülésre számíthattak. Az ősi rítus szertartá­sai ünneppé, szokássá szelídültek, de ennek ellenére is megőriztek vala­mit a fiúk fel(be)avatásából, amelynek során azok gyermeki mivolta meghal, és férfi mivoltukban születnek újjá, immár a (totem)állatok fer­geteges nemzőerejével. A lányoknál ennek megfelelően termékenység­varázslás zajlott, amelynek során az éppen ivaréretté lett fiúk-férfiak kecskebőrből (más források szerint kutyabőr) készült szíjakkal rávertek a lányokra vagy a fiatalasszonyokra. A „megkor-bácsolás” valójában a nemi aktust szimbolizálta. A Lupercaliákban egyfajta meghalás - újjá­születés - megtisztulás érhető tetten, méghozzá mintegy az időn kívül, a február hónapot ugyanis a régi rómaiak nem vették „időszámba”. Mint láttuk, az idők folyamán az áldozati állatok változtak, pontosab­ban felcserélődtek: a farkasból bárány, a bárányból farkas lett. Eredetileg a farkast „ajánlották fel”, a totemet, egy korszakkal később viszont a pászto­rok éppen neki „kedveskedtek”, és mutattak be engesztelő szertartásokat, öltek le áldozati bárányokat (kecskéket). Fontos tudnunk, hogy a farkas is és a bárány is ún. zodiákus állat, mind az ún. keleti, mint a nyugati állatöv­ben, de a 28-napos ún. Hold-ház rendszerben is. A nyugati zodiákus ugyanezen a helyen (tér-idő egységben) a Kutyát tartja számon, vagyis „megszelídített”, háziasított farkast. Az ún. 28-as Hold-ház rendszerben viszont a Kutya-Farkas-Juh hármasa vigyázza ezt a (tér-)időcikkelyt. A Lupercaliák (farkasünnep) nemcsak a római népnek jelentettek ünnepet, szórakozást, játékot, mulatságot stb., de maga az uralkodó is jelen volt az eseménynél a maga kíséretével, olyannyira, hogy, mint esetünkben is, Caesar és Antonius is kivetette részét a játékból, sőt, Caesar felesége, a meddő Calpumia is „be lett avatva”: „Caesar: Calpumia! Calpurnia: Itt vagyok, uram. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom