Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

másával pénzt veretett (ez volt az első eset, hogy élő ember pénzen sze­repelt), érmék jelentek meg arcképével, és ezen a réven minden római felett állóvá lett. Továbbá Quimius templomában szobrot emeltek neki, „A legyőzhetetlen istennek” felirattal. Ezáltal Caesar az istenek szintjére emelkedett. Mégis az az érzésünk, mintha az élő Caesar emberisteni mivoltát a saját hiúsága és a nép félelme táplálná. Ezzel szemben Shakespeare hitelesebben tesz tanúbizonyságot: halott Caesara a nem­zetőst, Romulust, sőt magát a Farkast teszi jelenvalóvá, elevenné... Az „A hetedik” alcímet azért adtuk William Shakespeare Julius Caesar című darabjáról írt tanulmányunknak, mert a „mai időszámítás” szerint, vagyis a XIII. Gergely pápa által megreformált Julianus­­naptárban július (Caesar) az év hetedik hónapja. Gaius Julius Caesar i. e. 100. július 12-én született és i. e. 44. március 15-én halt meg. Okozhat számunkra némi fejtörést, hogy: „a Gergely-naptárt visszame­nőleg nem érvényesítették, tehát a bevezetése (1582. október 15. - a szerző megjegyzése) előtti időszakot és így az időszámításunk előtti éveket is a Julianus-naptár szerint számoljuk.” (Hahn 1998. 69) Maga Caesar pl. ezek szerint nem tudta - tudhatta, hogy i. e. 100- ban született, pedig minden bizonnyal különös jelentőséget tulajdo­nított volna születése kerek számának ez a történelmi világsztár. Az általa megreformált régi római naptár éveihez (évszámaihoz) nem nyúlt, így a saját születési évét is meghagyta ott, ahol volt. A szüle­tése napja sem változott, maradt továbbra is tizenkettedike. Születé­sének hónapját (Hold-nap) viszont a maga képére formálta, a nevére vette, és ezen a réven ötből, vagyis a régi római naptár ötödik hónap­jából (Quintilis), a saját naptára hetedik: Julius (július) hónapját hív­ta elő. így lett ötből hét. József Attila óta tudjuk, hogy hetediknek lenni nem akármilyen kegy, ebben a számba lényegül ugyanis az emberi és az isteni tökéletes­ség stb. Nem tudhatjuk biztosan, hogy Julius Caesar „olvasta-e” József Attilát, arra viszont a szó szoros értelmében halálpontosan ráérzett, hogy annak a bizonyos hetediknek neki magának kell lennie. Azt is csak találgathatjuk, hogy Shakespeare milyen viszonyban állt József Attilával, hogy ki olvasott kit, de akárhogy legyen is, Shakespeare-nek úgy tűnik különös, belső, intim viszonya volt ezzel a bizonyos hetessel - hetedikkel és éppen a Hold kapcsán (utalnánk a János király című drámájáról írott tanulmányunkra). A hét ugyanis Hold szám, a holdfázi­sok időtartamának a száma, és a négy holdfázis közel egy hónapot 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom