Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

Míg Lajos marsi, harcos karaktere elsősorban a darab vége felé domborodik ki, addig a „hősszerelmes” Mars már a bemutatkozásnál teszi a szépet (ha némi unszolásra is) Blankának, aki viszont éppen eladósorban lévő ifjú leányzó (János király unokahúga). Neve szerint fehér (Blanka fehéret, fényeset, ragyogót, tisztát jelent), és mint ilyen, Vénuszt jeleníti meg, aki viszont a mítoszi hagyomány szerint éppen Marsnak rendeltetett.

Blanka sem első látásra szereti meg Lajost (ha egyáltalán megszereti), nála az elvárásoknak való megfelelés a legfontosabb (ő azon kevesek egyike a darabban, akinél az önérdek nem játszik szerepet). Valójában mindketten, Lajos és Blanka is felső utasításra kötnek érdekházasságot, ahogy ez már a királyi dinasztiáknál lenni szokott. Shakespeare mindazonáltal gondoskodik arról, hogy fiataljaink mitikus karaktere is érvényt kapjon, ezúttal viszont az ún. mítoszi szokásokkal éppen ellentétben:

„Fülöp király:

Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe.

Lajos:

Cselekszem váltig; én bennök csodát Lelek, csodálatos látványt, atyám:

Árnyát találom bennök enmagamnak,

Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál.

Sosem szerettem magamat, bizony,

Míg képem ott nem láttam függeni Levonva hízelgő lapján szemének.

Richárd:

Levonva hízelgő lapján szemének,

Felkötve egy redőre homlokán,

Néggyé tagolva kamráin szívének:

Szerelmi árulót kémlel magán;

Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma.

Blanka:

(...)- Hogy amit benned látok, az szeretni Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,”

(Második felvonás, második szín)

25