Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

Nem sok tudomány kell hozzá, hogy a pályakor csillagait beazonosítsuk: természetesen a cirkumpoláris csillagokról van szó, amelyek a sarkcsillag körül keringenek éjjelente, de ha nincs dandámok, és nincs, mert Arthur, a Kismedve eltűnt a süllyesztőben (leesett a falról), ahelyett hogy lett volna fenség-fennség. Richárd így ezen csillagok dandárját is szem elől veszti... Saját magát viszont a darab egész ideje alatt szem előtt tartja. Vállalja (talán némi pszichológiai túlkompenzációval) fattyú voltát, mint ahogy büszke az apjától örökölt oroszlánszívre is, egyszerre mindkettő s egyik sem, ahogy maga mondja magáról, egyszerűen van:

„Richárd:

(...)

S van a van, bárhogy jut hozzá az ember.

Távol, közel - csak célt lőj - egyre mén:

S én én vagyok, akárhogy lettem én."

(Első felvonás, első szín)

A második felvonás első színé ben, miközben János és Fülöp királyok szópárbajban is összemérik erejüket a csata előtt, Richárd fontosnak tartja megjegyezni beszólásával a fattyak jelenlétét is a seregekben:

„János király:

(...)

S kell több bizonyság: íme, a tanúk:

Harmincezer szív, Angolhon fia - Richárd:

Fattyúk s a többi János király:

Pecsétli jogcímünket életével.

Fülöp király:

Megannyi, s oly nemes vér, mint azok - Richárd:

Fattyúk is, szinte.

Fülöp király:

All szembe, s mond ellent igényeidnek.”

Shakespeare, a kibillent-kibillentett időket hőseivel, hőseiben szinte mindig megpróbálja kiegyensúlyozni. Ebből adódik, hogy a legtöbb

18