Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Athéni Timon

Lehet aztán még egy oka annak, hogy Shakespeare Timonja miért is Athéni. Volt ugyanis még egy görög, akit szintén Timonnak hívtak: Phleiúszi Timon (i. e. 315 - i. e. 226), aki szkeptikus filozófiával, költészettel foglalkozott és 90 éves korában halt meg Athénben.

Visszatérve még egyszer Antonius „színelváltozásaihoz”, említsük meg, hogy Shakespeare Timon egyik hitelezőjének szolgájává alacsonyította Kleopátrát, amikor megalkotta Isidorust. A név jelentése: Izisz, egyiptomi istennő ajándéka. Antonius és Kleopátra történetéből tudjuk, hogy Kleopátra azonosult az istennővel. Akárhogy csűrjük csavarjuk is, ebben a darabban Kleopátra maga a hitel, az Izisz-ajándék, méghozzá férfivá, szolgává degradálva. (Shakespeare sem ment a szomszédba kis cinizmusért.)

Szelleme tovább kísérti, követi Antoniust, aki Timonként is örök adósa marad. Lehet, hogy elhamarkodott volt az a kijelentésünk, hogy a darabban a nők száma és jelentősége kétes? Helyesbítenünk kell: Athéné és ízisz jelenléte a darabban kétségtelen és meghatározó, már csak azt kell eldöntenünk, hogy ki van nagyobb hatással Timonra. A magunk részéről Kleopátrára tippelnénk és Athénére...

Timon viszont nem hagyott maga után semmit, csak egy sírfeliratot:

„Alcibiades (olvassa):

Egy rongy test fekszik itt, melyet Rongy lelke elhagyott,

Rothadjon meg, aki csak él!

Ne kérdezd, ki vagyok.

Timon vagyok: mindenkivel Együtt utáltalak:

Káromkodj vissza rám, bitang,

És hordd el magadat!...”

(Ötödik [utolsó] felvonás, negyedik [utolsó] szín)

Shakespeare sírján is van egy sírfelirat:

Jézusra kérlek, jó Barát,

Ne bolygasd itt testem porát,

Áldott legyen, ki megkímél,

S vesszen, aki csontvázamhoz ér!

163