Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
Shakespeare arra int bennünket, hogy ne bolygassuk csontjait, Timon pedig káromkodásra bíztat, meg arra, hogy tűnjünk el a sírja mellől. Timon „művét”, a sírfeliratot viaszba vették (és nem kutyába), Shakespeare (élet)művét is (ami egy hosszú sírfelirat) megőrizték a foliók és a kvatrók. A két felirat, mintha azt sugallná, hogy jobban tesszük, ha nem a szerzőket, csontjaikat, neveiket, porukat stb. firtatjuk, hanem műveiket olvassuk-játsszuk, még ha káromkodunk is mellé, ha nem értenénk a mondandójukat... Mi viszont érteni véljük: Timon újra A(a)théni, talán Alkibiadésznek hívják, talán Antoniusnak, aki csak inkognitóban tartózkodik Hellasban, mint Heliosz, a Nap, kereken, keréken vagy talpon, mint a (görög)dinnye, amely mindig talpon, talpnál van... 164
