Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
értelmezhetjük úgy is, mint a Timonban élő, lakó női énrészt, vagy fordítva, mint a benne élő Timont. Shakespeare újra az egyensúlyt keresi... A bolond és úrnője, a „Korinthusy Tyúk” nevű bordély főnökasszonya, aki szerelmi uzsorás, emlékeztet Cupidóra és a hozzá tartozó amazonokra. Cupido ugyanolyan beosztott, mint a bolond, beosztott kereskedők, kurvahajcsárok, akik a nőket, mint árut közvetítik a férfiaknak. A fogyasztói társadalmat nem is annyira a pénz, mint inkább maga az áru uralja. Phrynia (értsd: Phrüné) története is mintha azt igazolná, hogy adott esetben maga az áru is mindenhatóvá válhat, különösen, ha van rá kereslet. Ebben az esetben maga az áru válik pénzzé, és a kettő egybeesik. Ilyenkor beszélünk ún. árupénzről, ami régen lehetett marha, teve, kagyló, bálnafog, kövek, fűszerek, só stb. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon Kleopátra árupénz volt-e? De mehetünk tovább is: Egyiptom vajon árupénz volt-e? És Athén? A Görög főváros Athéné görög istennőről kapta a nevét. Athéné városi személyiség volt, városvédő, sok szempontból ellentéte Artemisznek, a természet istennőjének. O felelt a bölcsességért, az igazságos háborúért, az igazságért általában, a kézművességért, a művészetekért, a képzésért. Szűz istennőként nem volt leszármazottja. Pajzzsal, mellvérttel, karddal, lándzsával szokták ábrázolni, sisakban. Személye már csak azért is fontos a számunkra, mert hősünk (vezetéknevében) mégiscsak „Athéni”. Shakespeare-nek úgy tűnik, elsősorban városi mivoltuk volt a fontos, meg az, hogy mindketten „szüzek”. Sehol sem említi a darab, hogy Timonnak lettek volna nőügyei (bár a tánc az amazonokkal kissé gyanús), másfelől pedig, hogy cinikusak legyünk: „Nem mind lány, aki pártában jár”. A női és a férfivilágnak a darabban való különállása is mintha arra való utalás volna, hogy Timon nőtlensége és Athéné szüzessége eleve adott, meghatározott. Szemben Antoniusszal és Kleopátrával, de mondhatunk Egyiptomot is, ahol a páratlan pár, Athénben a páratlan, továbbra is páratlan. Habár a darab logikája ellen szól, mégis megkockáztathatunk egy olyan feltevést, hogy: míg Antonius Kleopátrához menekült, addig Timon Athéntól, a nőtől próbál szabadulni. Aztán (hogy újra elővegyük cinizmusunkat) mindketten belehaltak... Abban viszont lehet ráció, hogy a Timonban lakó Antonius mindent megtett azért, hogy semmiben sem hasonlítson régi önmagához, így a nőkhöz való viszonyában sem. 162
