Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

mond a ,,(F)földről”, és földtelen-földetlen Jánoshoz idomul, miközben nevet és rangot vált: lovaggá lesz (Sir Richárd Plantagenet), tovább bővítvén János király népes rokonságát és a (fél) unokaöcsök sorát. A darab talán legjellemzőbb vonása, hogy átmenetileg szinte mindenki meghasonul, szót szeg, álláspontot vált, bizonytalanságot mutat saját szerepében, de nevet vagy, ami ezzel egylényegű, önazonosságot és rangbéli identitást rajta kívül senki sem cserélt véglegesen. Lókedvelőből lett „Erős fejedelmünk” (ez a Richárd név jelentése) nem más, mint maga a (színe?) változás, melyet Constantia ellenpontoz legállhatatosabban, a maga állandóságával. És ami a legszebb a dologban, hogy ezek a földnélküli „lókötők” családnevükben viselik örökségüket a F(f)öldet. (Planta: telep, gyarmat, vidék, terület, átvitt értelemben föld stb„ genet: öröklés).

Amíg tehát János királyunk (azon a bizonyos áldozócsütörtökön) maga teszi le a koronáját Isten színe előtt (a pápa Isten közvetítője, Pandorf bíbomok viszont a pápa követe) és ezzel egy szinttel (vagy sokkal) lejjebb kerül, alább adja, a felemelkedés napján lesüllyed, addig Filep (angolban a veréb tréfás neve Philip) ezzel, hogy nevet és ezzel együtt címet vált, már a darab legelején megemelkedik, nagyobb lesz, hacsak egy verébnyivel is. Ez a szintváltás, szín-váltás, szín-lelés szükséges és egyben elégséges is ahhoz, hogy berepüljön a darabba és végigjárja a számára kijelölt szabálytalan pályaívet, királya és felemelője, felmenője mellett.

Kilétéről, mivoltáról, archetípusi töltéséről árulkodók a magáról mondottak, de sokat megtudhatunk róla abból is, amit felőle gondolnak -mondanak, mint ahogy tettei is őt minősítik. Volt már szó a hétről (fogantatása, születése, fattyúsága kapcsán), amely a 28 napos holdciklus negyede, és megegyezik a holdfázisok hosszával (újhold, első negyed, telihold, utolsó negyed, vagyis 7*4 = 28). A 14 innen nézve a két szélső fázis (újhold-telihold) közötti időintervallum. Fattyúsága ellenére el-elhíreskedik foganásával, áldja azt. Ezen a réven nemcsak kisebbségi érzéseit kompenzálja, és királyi származását hangsúlyozza (a történet szerint János király bátyja, Oroszlánszívűnek nevezett Richárd nemzette), hanem akaratán kívül arról is beszél, hogy a nők havi (28 napos) ciklusa is a Holdhoz igazodik és történetesen a 14. nap a legalkalmasabb a nemzésre, foganásra, legyen az törvényes vagy törvénytelen.

„Áldott az a nap, óra, perc, melyen

Fogantam s Róbert úr nem volt jelen,”

(Első felvonás, első szín)

15