Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
dást és ismereteket, kultúrát vittek magukkal Észak-Itáliába. Ezek a bankárok és kereskedők tették Firenzét a bankszakma és egyben a reneszánsz (értsd: újjászületés) központjává, Európa újkori történetének hajnalán. A firenzei forint vált a nemzetközi kereskedelem első tényleges pénzévé. Homérosz szerint Európa - görög név - eredetileg Közép- Görögországot jelentette, később Európának nevezték egész Görögországot, majd i. e. 500 körül a Görögországtól északra fekvő összes területet is. Az Európa szó görögül szép, vagy széles (eurüsz) arcot (opsz) jelent. A közel keletiek ereb-nek nevezik, amely naplementét jelent, a latin eurus szó jelentése keleti szél... A görögöket nevezik helléneknek is, Görögországot Hellasnak. A név a görög Helios szóból vezethető le, amelynek jelentése Nap, s mint ilyen, rímel a szép arcra, ami viszont Európa, de ne feledjük Timon portréját sem, amelyet a darab festője festett mecénásának... A magyar görög szó visszavezethető a kerek-re (lásd a darab keréken is álló világát), ez a forma viszont szintén a Napra utal, de a (görög)dinnye is napgyümölcs, napszimbólum... Shakespeare tehát Rómából és Egyiptomból Görögországba küldte Antoniust, hogy az Athéni Timonban folytatódjék az, de útközben nem csak pénzre lelt, ott találta Európa gyökereit is (gondoljunk Timonra, aki a gyökereit keresi), rálelt az aranyra (mint Timon a gyökerek között), rábukkant saját korának-idejének, a reneszánsznak (Görögországból származó) pénzmozgatóira, mecénásaira (Timon és művészek), és maga is újjászületett, megértette és velünk is megérttette, hogy a reneszánsz óta a nyugati kultúra anyagi alapú (Timon anyafölddel való monológja), rájött, hogy a pénz, ugyanúgy, mint a hit, egyfajta bizalmi egyezmény, és értékét ez az emberek közötti hitvallás hitelesíti, hogy a hitelező hiszi, hogy a hitelkérő hitelképes, s talán azt is megtanulta, amit már maga is tudott, hiszen maga is meggazdagodott (történetesen a saját műveiből), hogy a pénz értékmérő, viszonyítási alap, forgalmi eszköz, kincsképző stb., ami körül a világ forog, vagy áll, keréken vagy talpon, a Nap vagy a Föld helyett, mert az új világ pénzcentrikus... De térjünk vissza Timonhoz, aki, ha nem is jézusi csodákat, de valami ehhez hasonló jó cselekedeteket hajtott végre, amikor saját pénzisteni mivoltához méltón állt jót Ventidiusért. Pénzen váltotta meg annak 142
