Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Athéni Timon

vélt vagy valós bűneit, és tette szabaddá valós vagy vélt, hamis barátját, s mindezt öt talentumért. A talentum nemcsak nagy értékű, régi görög súly- és pénzegység, de egyben kiváló szellemi képességet, tehetséget is jelent. Akinek tehát talentuma van, annak nemcsak pénze és súlya, de jobb esetben tehetsége, kiváló szellemi képessége is van, sőt lehet akár tehetős is, aki azt tesz(i), amit akar, ad absurdum mindenható, isten...

Már most érdemes felfigyelni arra, hogy a darabban különleges jelentőséget kapnak a cselédek, szolgák, akik gazdáikat helyettesítvén járnak, kelnek a színen. Nemcsak arról lehet szó, hogy az athéni demokrácia korában a szegényeknek is volt beleszólásuk a dolgokba, de az arány(értsd: aranyjrendszer is eltolódott, politikai zsargonnal élve balra: itt és most a pénzt nem z urak, hanem a szolgák kezelik. (Az athéni demokrácia hozadékai egyebek mellett pl. az adós rabszolgaság megszüntetése, az adósságok eltörlése, elengedése, a népgyűlések, a szélesebb néprétegek politikába való beleszólása stb.) Úgy is mondhatnánk: Isten (a Nap) úgy aránylik Timonhoz, mint szolgák az urakhoz. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik az az észrevétel is, hogy feltűnően sok hasonló nevű szereplője van Shakespeare-nek ebben a művében. (Ezt szokták is a szemére vetni a mesternek.) Pl. Lucius (hízelkedő úr), Lucullus (hízelkedő úr), Lucilius (Timon szolgája), másik Lucius (Timon hitelezőjének szolgája), vagy: Flavius (Timon kulcsárja), Flaminius (Timon szolgálója), esetleg: Timon (athéni nagyúr), Timandra (Alkibiadész szeretője).

Lucullusról érdemes megjegyezni, hogy római hadvezér, politikus és ínyenc volt (i. e. 109 - i. .e. 59-56). Visszavonulása után hatalmas vagyona élvezetének élt. Óriási mulatozásokat, szórakozásokat rendezett, úgy tartották számon, mint az ínyencség megtestesítőjét. Shakespeare mintha őt versenyeztetné Timonnal a „lakomáskodásban”, igaz a darabban Lucullus nem mutatkozik be erről az oldaláról.

Ajándékul viszont vadászatra invitálja Timont és agarakkal lepi meg. Ha az égre vetítjük a vadászt és a vadászkutyákat, az Orion csillagkép ragyog vissza ránk az éjszaka egéről, Nimród, az égi vadász, a mellette lévő kutyákkal (Nagy és Kis Kutya csillagkép). A vadászatra hívás Lucullus részéről nem más, mint „fény-kérés” (fényevés). A kutyák, mint a pók szimbólumai előrejelzik Timon hamarosan bekövetkező „romlását” és „pokolra menetét”.

Lucius „hószín” (értsd: fehér), udvarra szökkenő lovai, lehet, hogy nemcsak a magyar, de a görög (angol?) néphiedelemben is a halált jel143