Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
nek neve is van: Pénz, és azért nagybetűs, mert a darab legfőbb istenét eleveníti meg, aki / amely a jelek szerint erősebb az életnél, de a természetnél is, hiszen ezek felett áll, ha tényleg isten. Timon emberi, nagyúri voltában lehet emberszerető, hiú, naiv, vagy ostoba, furcsa adakozó, jótét lélek az athéni demokráciában, ha éppen neki kedvez a szerencse, de adott esetben, ha elpártol tőle Fortuna, meg is változhat, és mogorva, emberkerülő és -gyűlölő misanthropos-i énje ülhet arcára. Mint Nap lehet ereje teljében otthonában, Athénben (Oroszlán), ha éppen nyár van, és lehet rangvesztett önkéntes száműzetésében Athén falain kívül, a barlangban vagy a tengerparton (Vízöntő), ha télre fordul az idő és rövidebbek a napok. De jó dolgában is, és ha rosszra fordul a sorsa, akkor is megmarad „aranyembemek”, mert aranyból van a pénze. Mint ilyen, vagyis, mint Nap, egyszerűen nem tehet mást, mint ami a dolga: szórja a pénzt, vagyis süt: a jókra is meg a rosszakra is, a gazdagokra is meg a szegényekre is, egyszerre és egyformán sugározza magát, aranyát, legyen tél vagy nyár, legyen Athénben vagy sötét tengerparti barlangjában. Mindebből az következik, hogy, ha művészeink „itt” az egyenrangúság fellegvárában, a demokratikus Athénben, a születendő Európa szívében, a népuralom bölcsőjében stb., Timonról írnak verset, vagy festenek (igaz) képet, akkor az embert tisztelik, vagy ha úgy tetszik, éppen neki hízelegnek, vagy talpát nyalják... Mivel érzékeny emberek, művészek, közvetítők, látnokok stb., sejtik, hogy Timonban valahol egy Nap is ott bujkál, amit kötelességük visszatükrözni. Ha viszont imádnak valamit Timonban, az nem más, mint annak pénztől elnehezült, elanyagiasodott isteni lelkülete, másodlagos valója, valósága, amely erősebbé teszi természetnél, életnél... Úgy tűnik tehát, hogy mégiscsak van istene a darabnak, nevezetesen Timon, akinek isteni mivoltát a pénz hitelesíti, hitelezi, és lehet az éppen: arany (tallér), talentum, vagy korona, nagyobb hatalommal bír még a Napnál is, amelyből ered, aminek a mása... (Zárójelben, a hitelesség kedvéért, érdemes kitérnünk egy személyes jellegű észrevételre: A múlt század hetvenes éveiben - ez volt az egykori Jugoszlávia fénykora - a Délvidék apróbb-nagyobb falvaiban is „felütötték fejüket” a bankok. Temerinben ez úgy zajlott le, hogy a hitelszervezet egyszerűen megvásárol magának egy régi, jellegzetes, ún. népi barokk stílusú parasztházat, amelynek ormozatán napsugaras motívum hirdette, hogy a ház lakóinak van helye a Nap alatt. Eire a Napra 140
