Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
szándékaival Caesariont illetően. Nem véletlenül nevezi a gyermekgyilkost, saját fiának gyilkosát, Octaviust, Heródesnek: ,JCIeopátra: E Heródes fejét Akarom én - de nincs Antonius, hát Ki hozza el nekem? (...)” (Harmadik felvonás, harmadik szín) Van azonban egy olyan tette Octaviusnak, amit Kleopátra esetleg sejthetett, de Shakespeare (Plutarkhosz révén) biztosan tudott, ti. Antonius és Kleopátra halála után Octavius Rómába vitette Kleopátra (megmaradt) három gyermekét és apjukként bánt velük. Kleopátra Szelénét még férjhez is adta II. Jube numidiai királyhoz. Végső soron tehát Charmian, azaz Kleopátra nem ment férjhez Octaviushoz, de Octavius mégis gyermekei (nevelő) apja volt és ez becsületére legyen mondva. Ha pszichológiai keretbe kellene helyeznünk Shakespeare történetét, egy érdekes szerelmi, ödipuszi háromszög körvonalai mutatkoznának: A háromszög egyik szögletét Kleopátra foglalná el, mint „általános anya”, a másik csúcs köré rendeződnének az apa imágók, a két „öreg”: Julius Caesar és Antonius, a harmadik szög a „fiúkat” illetné, a kisebb Caesariont és a nagyobb Octaviust. Ezt a shakespeare-i „szentháromságot” két ellentétes irányú erő uralja, az egyik egy összehúzó tendencia, nevezhetjük, szeretetnek, libidónak, (tömeg)vonzásnak, gravitációnak stb., a másik egy ezzel ellentétes, taszító irányultság: gyűlölet, agresszió, tágulás stb. Mesterünk mindig ügyel arra, hogy a háromszög, háromszög maradjon (szögek összege 180°), hogy az összetartó és a széttartó erők egyensúlyban maradjanak, hogy az idom ne zsugorodjon ponttá, és ne is táguljon, mint a világegyetem. Ha nem is zsugorodik vagy tágul ez a bizonyos „triangulum”, alakját azért változtatja, és az említett erők a síkból akár a térbe is belekényszeríthetik. A negyedik dimenzió, az idő, amely, tudjuk, mindig létrehozz azt, ami éppen soron van, gondoskodik arról is, hogy az immár görbült térbe vetült „szerelem-szentháromság” újabb oldalait, szögleteit is megvilágítsa, 180 fokon túl, vagy innen... Nem volna teljes a szereplők „lélekrajza”, ha kihagynánk Octavius személyiségének kivetüléseit. Bizonyára nem véletlen, hogy Shakes123
