Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
déknak, úgy tűnik maga Octavius is tudatában volt, legalábbis ezt sejteti az a megjegyzése, amit a halott Kleopátra fölött tett: „Caesar (...) Ó, nemes gyöngeség! Ha méreg Lett volna, meg is dagadt volna már, De ő, akár az álom - mintha bája Egy új Antoniust készülne bűvös Hálóba fogni.” (Ötödik [utolsó] felvonás, második [utolsó] szín) Az új Antonius természetesen maga Octavius, akinek már csak a halott Kleopátra jutott osztályrészül, csak az élők sorából távozott Kleopátrának vallhatott szerelmet, és mondhatta rá, hogy „bájos”. Kleopátra mindenáron való ragaszkodása a tengeri csatához, a szárazföldi helyett, azt a gyanút veti fel, hogy tulajdonképpen az ellenségnek kedvez, tudván, hogy Antonius „vízen-vízben” nem olyan erős, mint (a) „földön”. Az a tény, hogy Egyiptom királynője maga is jelen volt a saját hadával az ütközetben, és ahelyett, hogy Antonius oldalán részt vett volna a „vízi-háborúban”, kétszer is hátat fordított szerelmének, férjének, szövetségesének, felfogható egy Octaviusnak tett behódolásnak, felajánlkozásnak. Antoniusnak viszont, ki tudja hányadik beavatása ez a próbatétel a „vízikígyó” világába(n). Kleopátra a neki tetsző vagy őt veszélyeztető „római nagyhalakat”, saját vízi közegében hálózza be, és fogja ki magának. Most is ez történik: Ha Octavius nem veszi be a felkínált csalit, Antoniust tűzi horgára és fogja ki magának másodjára is, miután egyszer már kifogta, és újra visszadobta a „mélyvízbe”. (Köztudott, hogy a történelmi Kleopátra mindhárom szeretőjét vízen, feldíszített hajón hódította meg.) Octaviusnak jó oka volt arra, hogy ellenálljon Kleopátra bájainak, zavarta ugyanis annak Julius Caesartól született fia, Caesarion, aki (Kleopátrával) együtt veszélyeztette hatalmát, ezért, mint lehetett, ki is végeztette a 17 éves Caesariont. Julius Caesarnak Octavius a fogadott fia volt, Caesarion pedig elsőszülött fia, volt tehát alapja annak, hogy Octavius tartson a „mostohatestvérétől”. Természetesen Kleopátra is tisztában volt az „idősebb fiú”, vagyis Octavius hatalomféltésével és 122
