Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
1.2. A II. világháború utáni évek A II. világháború után a „kuss-magyar“ korszaknak is nevezett hosszabb időszak előzte meg az érdekvédelem kibontakoztatását. A megtizedelés, kitelepítés és teljes jogfosztottság korának befejezése után is csak lassan oldódtak a görcsök, s még hosszú ideig a bizalmatlanság uralta a muravidéki magyarságot. Az oldódás jelei csak az ötvenes évek végén kezdtek mutatkozni, amikor a Horvátországi Magyarok Szövetségének analógiájára a Muravidéken is megalakult a Magyar Közművelődési Bizottság. Ez volt az itteni kisebbségi magyarság első szervezete, mely a központi hatalmak kifejezett ösztönzésére jött létre. Erre főleg a Tájékoztatási Irodával (KOMINFORM) való Titó-i szakítás után kerülhetett sor, ami az egész délszláv állam belpolitikájának újrafogalmazását tette szükségessé. Az 1950 júniusában Lendván rendezett kisebbségi konferencia záródokumentumaiból kiderült: a bizottságnak a központi hatalmi szervek az általános művelődéspolitikai szerepen kívül komoly politikai funkciót is szántak. Ezen a közgyűlésen egy 11 tagból álló vezető testületet is választottak, amelynek Vlaj Lajos költő, baloldali kisebbségpolitikus lett az elnöke. A kínálkozó lehetőségeket és a felcsillanó reményeket azonban hamarosan meghiúsították az 1952-es központosítási törekvések, amellyel megszűnt a lendvai járás. A közigazgatás átszervezésével a magyarság többségét felölelő lendvai járás a muraszombatihoz került, itt pedig a magyarság érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyták. Csak az ötvenes évek végén történt újabb kísérlet a közművelődési bizottság újjászervezésére, de ezek a tervek is csak papíron maradtak.2 1.3. Az önszerveződés formái a hatvanas és hetvenes években A több nemzetből és a még több nemzeti kisebbségből összetevődő ország lakossága szempontjából is kiemelt szerepet kell tulajdonítanunk a JKSZ Központi Bizottsága 1959 márciusi ülésének, melyen a kisebbségi kérdés határozott újra fogalmazására tettek kísérletet a központi szervek. Ennek első látható eredményeit az ötvenes évek végén bevezetett kétnyelvű iskolareform jelentette, majd a hatvanas évektől fokozatosan bevezetett kétnyelvű ügykezelésben, a kétnyelvű helység-és intézménytáblák, valamint a jószomszédi viszonyokra való törekvésből kifolyólag a Rédics-Hosszúfalu (Dolga vas) kishatárforgalmi határátkelő megnyitásában nyilvánult meg. Kisebbségpolitikai szempontból nem elhanyagolható az sem, hogy a Szocialista Szövetségen (a magyarországi Hazafias Népfronthoz hasonló szervezet) belül működő nemzetiségi bizottságok egyetértésével és aktív támogatásával történtek ezek a megmozdulások. Az 1964 utáni közigazgatási átszervezéssel - mely 8
