Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
A szlovéniai magyarság 1. Társadalmi-politikai helyzetkép 1.1 Az elszakadás után A Saint Germain-i békepaktum aláírása után a győztesek a Mura és a Rába, valamint a Kerka folyókkal behatárolható 940 négyzetkilométernyi területnek a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatolásával itt sem az etnikai határok meghúzására törekedtek. S mert mind a szlovén, mind pedig a horvát fél igényt tartott a területre, a határmeghúzási huzavona is eltartott még néhány évig. A végleges döntés ez ügyben csak 1924 júliusában született meg, s ezzel eldőlt a határsávban húzódó 28 magyar lakosságú településnek a sorsa is. Kezdetét vette a 75 éve tartó kisebbségi lét, amely - kivéve a II. világháború időszakát - még ma is tart. A magyar kisebbség politikai önszerveződése a lassú, de következetes magyarüldözési kampány miatt alighogy elkezdődött, az 1929-ben bevezetett diktatúra miatt teljesen lehetetlenné vált. Határozottan magyar jellegű és a magyar érdekeket képviselő párt a húszas években nem alakult. S bár az évtized végére sikerült a lendvai magyarságnak felvennie a kapcsolatot a vajdasági székhelyű Országos Magyar Párttal, annak beszüntetésével ez a kísérlet is meghiúsult. Időnként - főleg a gyakori választások alkalmával - itt-ott előbb a Független Magyar Párt, majd pedig a Muravidéki Kisgazda Párt - gazdasági érdekeltségű magánbirtokosokkal, illetve vállalkozókkal a háttérben - próbálta felkarolni a kisebbségbe jutott magyarság problémáit, gondjait. A tanárok, illetve a közigazgatásban dolgozó értelmiségiek azonban máról-holnapra munka nélkül maradtak. Helyüket az ország belsejéből érkező, legtöbb esetben büntetésből idehelyezett egyének foglalták el. Lendván csak a II. világháború előestéjén indult el újra egy magyar értelmiségi szervezkedés, amelyet a hatalom emberei hamar lelepleztek, de a bírósági ítélet végrehajtására már nem kerülhetett sor. E két évtizednyi időszak kisebbségpolitikai vonatkozásait vizsgálva elmondhatjuk: a muravidéki magyarság a pártok zűrzavarában nem talált megfelelő partnerre, olyanra, mely maradéktalanul felvállalta volna jogainak képviseletét, így a kisebbség önszerveződése valóban el sem indulhatott.1 7
