Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A Halicanumi üzenet a tér és az idő pecsétjével (Helyi történelem és lokálpatriotizmus a szlovéniai magyar irodalom kezdeti szakaszában)

hosszú évtizedeken keresztül a szlovéniai magyar írók müveinek kiadását is felvállalta, megtalálva a nyomtatás költségeihez és a szerzői díjak kifizetéséhez szükséges anyagi forrást. Kár, hogy a kis példányszám miatt ezek a könyvek csak ritkán kerültek a könyvkereskedésekbe. Legtöbb esetben a szerzőn múlott, hogy az igen igényes nyomású, küllemében is formás kiadvány nem maradt a nyomda raktárában.

Aki ma a Vlaj utáni Tavaszvárásnak elnevezett nemzedék azonos című antológiáját fellapozza, igen kevés értéket talál. Erre már az 1972-ben közzétett kötet előszavában szereplő tanulmányában Palkó István utalásszerű megjegyzést tesz. De nyomban el is hessegeti a gondolatot, hiszen vallja: író és olvasótábor nélkül nincs irodalom. S egy irodalom intézményrendszerének a kiépítésénél pedig mindennél fontosabb volt e két szempont. Azzal is számol, hogy „akik e kötetet olvassák, többségükben igen messze állnak a honi irodalom kísérleti vagy tényleges értékeinek világától“. Néhány sorral lejjebb pedig az esztétikai hiányosságokra is magyarázatot talál: „Jól tudjuk, hogy a mai magyar irodalom méltón az előző századaihoz, európai magaslatokon jár, ha Európa nehezen is vesz erről tudomást, de ne ehhez akarjuk mérni az itteni magyar irodalmat. Ennek külön mércéje van, ahogy külön funkciója is. Ennek nép- és nyelvmegtartó szerepe a fontosabb, mint az esztétikai szempont.“ A program tehát adott, így nem csoda, ha az egyik fő kezdeményező, Szúnyogh Sándor szerelmi témájú verseit „a trivialitás és a frivolitás“ határán jelöli ki. Némileg jobban jár a másik pályatárs, Varga József, akinek lírája közvetlenebb szálakon kapcsolódott a népi hagyományhoz, a népdalok „tiszta egyszerűségéhez“, a szintagma utótagjának a hangsúlyozásával.

Szúnyogh első önálló kötetének címe - Halicanumi üzenet - is jelzi azt az igényt, mellyel az akkor induló irodalom költője-irodalomszervezője a jelentkezés ténye mellett közölni kívánja az akkor még igen szűk, csupán néhány száz négyzetkilométernyi kiterjedésű szellemi közeggel: íme a történelmi Alsólendván a XVI. századi és a századfordulón kibontakozó irodalmi próbálkozásoknak folytatója kíván lenni. És lön! Két társával - Szórni Pállal és Varga Józseffel - Tavaszvárás címmel kiadott antológiájukkal a Vlaj Lajos által kitaposott ösvényen indulnak el: a tájhoz és annak hagyományaihoz való hűség, a költői-írói „cselekvési program“, a kisebbségi irodalomhoz méltó szerepkör, a magyar irodalmi hagyományhoz való kötődés nyomán.

A magyar népies költészet és a népi hagyomány Vlajnak a vajdasági Kalangyában közölt verseiben súlyos tartalmakkal bővül: a dajkáló-felnevelő táj hamarosan gonosz mostohává lényegül át, szépségébe bele is lehet pusztulni. íme a továbblépés a népies mítoszképzés felé. A táj egyszerre lesz a szelle-71