Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A Halicanumi üzenet a tér és az idő pecsétjével (Helyi történelem és lokálpatriotizmus a szlovéniai magyar irodalom kezdeti szakaszában)

miséget építő, ugyanakkor lehúzó erővé. Ahogy a Drága föld című versében olvashatjuk: „Csak a gyönyöre a tiéd, hogy / Öltöztesd hunyó lelkedet, / Legyen mi fénylik a sírbolthoz / hova leteszi tetemed.“ A téma általánosabb jelleget is kap például a művészsors térfelére való kiágazódással az Átok-e vagy áldás című versben, amelyet Gábor Zoltánnak, ifjú festőbarátjának ajánlott: „Forrongó lelkemnek rokona, mondd, / Életünk átok-e vagy áldás, / Hogy sorsunk a szépségimádás?“

Szúnyogh Sándor költészetében a Halicanumi üzenet átmenetet képez az avantgárd, a szabadvers, némely esetben a képvers és a tájvers között. A táj itt konkrétumokkal jól meghatározott, térben és időben is jól elhelyezhető történeti helyszín. „A Csontos bordái rámnevetnek“ - indítja a verset nagyon is konkrét helyszínről a költő, a lendvai várkastély melletti „töröktemető“ kivillanó csontjai közül. A következő sorokban már éledező „távoli provincia“ látomásos képei sorakoznak. A kisváros főtere egyszerre benépesül: előbb Attila hunjai, majd Caesar hadai vonulnak át, kelta kohászok füstölnek, és borral telt amforákkal megrakott szekerek zötyögnek a Borostyánkő úton tovább Pettauból Savaria, majd az elágazással Gorsiumon keresztül Aquincum felé. S még egy legenda is beszüremlik, Kerka, Attila első feleségének története, aki a róla elnevezett folyóba veszett. E rövid, de fél évezrednél is hosszabb „időutazás“ után máris a XX. században vagyunk, traktorzúgás és óriáskalászt aratók boldog seregében. A befejező részben a vallomáslíra legjobb hagyományait követve a szülőföldhöz való hűség („kutyánál hűebb fiai vagyunk e földnek“), mely nem ismer akadályt, ugyanakkor az örökkévalóság felé is nyit: „a holtakkal is víg dalokat dudorászunk“. A tájhoz és a szülőföldhöz való ragaszkodás, hűség éppen nála válik később verseinek egyik fő témájává, a téma kiteljesedésére azonban még közel egy évtizedet kell várni.

Csak a harmadik kötetében, a Hóvágyban teljesül ki végérvényesen. Ami a magyar költői hagyományt illeti, a kötet címadó versében Illyés „Újévi ablaka“ jelenik meg: „Mennyi hó van benne!“ - fakad ki a költő. Ennek az identitáskeresésnek a költőileg jól megformált példája a kötet első ciklusa: az Ősök ösvényein. Szúnyogh Sándor hitelesen idézi fel mindazokat a kötődéseket, amelyek az eredetre vonatkoznak, amelyek a „modem világ“ ártalmai ellen védettséget biztosítanak“ - írja Péntek Imre a kötet fülszövegében.

A ciklus más verseiben is otthoni táj jelenik meg, hol nagyobb, hol pedig kisebb áttétellel, némely esetben a lélek tája helyett a leíró jelleg győzedelmeskedik e szűkszavúságában is polifon lírában. Az „itthon vagyok“ érzése azonban másfajta, „érdesebb“ témák kimondá-sára is feljogosítja a társadalmi egyenlőtlenségek és a szociális problémák iránt is érzékeny költőt.

72