Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Irodalmi törekvések a Mura mentén
A csodaváró hangulatra ránehezedett a „légüres tér“ nyomasztó hangulata, a visszhangtalanság, nem utolsósorban, hogy segítséget sem az anyanemzettől, sem a távoli Vajdaságból nem várhattak az írók. Segítség, ha jött, annak „kénkő szaga“ volt, letarolva a friss termést, a zsenge növényt. Természetesen a kritikára gondolunk itt, a „kritikaínség“ következtében minden bíráló szó „robbant“, minden elmarasztaló kinyilvánítás gyanakvást és ellenséges légkört szül. Politikai cselekvésnek könyvelték el az írók, saját belső ügyeinkbe való beavatkozásként vették. Az is az igazsághoz tartozott, hogy az irodalomra éberen felügyelő nemzetiségi politika sem állt helyzete magaslatán, amikor ennek az irodalomnak az útjait jól-rosszul egyengetni kezdte. Nem volt cenzúra, helyette valamiféle lojalitásból eredő öncenzúra működött, amely nem volt értéket becsülő. A cenzúra pedig nem törődött a magyar könyvekkel, hiszen az ezek feletti őrködést a magyar kisebbség politikusokra bízta. (A formális szerepet ellátó „szerkesztői bizottságokban“ pedig politikai részről olyanok ültek, akik azt sem tudták, mit kell támogatni, s mit nem.) Talán éppen ez az oka, nagy vihart kavart a politika berkeiben e sorok írójának egyik igen szerencsétlen elszólása egy kötet kapcsán, melyben „a kiadói politika önkényéről“ beszélt. Elevenjébe vágott azoknak, akik a „tudatos nemzetiségi politika“ képviselőinek kiáltották ki magukat. Igaz, hogy a pártalapon létrejövő, amolyan „népffontos“, szakszervezeti védettséget élvező szélámyék úgysem használt volna semmit. Az írók, kezdve a Tavaszvárás szerzőivel, igen szabad légkörben alkothattak. Az öncenzúra, mint azt már fönt kifejtettük, így is igen keményen működött. Szórni Pál első regénykísérletét (Szeretni kell) tönkre is tették a kétnyelvű oktatás „pedagógiai gyakorlatából“ beemelt, annak előnyeit váltig hangoztató politikai doktrína szócsöveként szerepeltetett szaktanácsos-tanár monológjai, intelmei, a betüremkedő aktuálpolitikai „beáramlások“, mint a szocialista-kommunista „eszményi ember“ mintapéldája. A regény részleteiben, pl. az „osztályozó-konferencia“ részletben, hemzsegnek az éppen aktuális ideológia hamis frázisai. A 80-as években újabb írók jelentkeztek nemzedéki összetartozási tudat nélkül. Báti Zsuzsa a Vajdaságból érkezett, a 80-as években érett költőként két kötetet is megjelentetett (Útravaló, Kettőnk évszakai), Bence Lajos elsőkötetes (Szíves szívtelen) a budapesti egyetemről jött friss diplomával. Az említetteken kívül a Tavaszvárás-nemzedék tagjai életművük kiteljesedésén dolgoztak, betartva a 3-4 évenkénti megjelenés íratlan szabályát. A muravidéki magyar irodalom nagy eredményének kell elkönyvelnünk az 1988-ban megjelent Muratáj irodalmi, művészeti és társadalomtudományi, kritikai folyóirat első számát. A folyóirat - küldetésének megfelelően - a szűrő 54
