Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A kétnyelvű oktatás problémái Szlovéniában

nyelvével, akik majd a vegyes lakosságú területen „a szlovénok és a magyarok egyenjogúságáról szóló politikai és jogi rendelkezések hordozóivá válnak“. A másik a szlovén és a magyar tanulók előrejutására apelláló célkitűzés mindenféle fölösleges kerülő nélkül kimondja: a cél az, hogy a kétnyelvű iskola tanulói olyan általános szlovén nyelvi tudással és kommunikációs készséggel legyenek felruházva, „hogy zavartalanul folytathassák tanulmányaikat a szlovén tannyelvű középiskolákban“ (vö. Novak 1979). A fentiekből kifolyólag talán világos, hogy a hatalmi szervek a kétnyelvű oktatásban a nemzetiségileg vegyesen lakott terület szlovén és magyar iskolái helyett a kettő „egybemosásával“ képzelték el a kétnyelvű iskolát.

Külön vizsgálódás tárgya lehetne a nyelvhasználat kérdése. Már a kétnyelvű oktatás e korai szakaszában egy, a kétnyelvű iskola diákjainak „beszédbeli magatartását“ vizsgáló felmérés eredményeiből is kitűnt, hogy az iskolai nyelvhasználatban, illetve beszédhelyzetekben a magyar nemzetiségű tanulók ritkábban éltek az anyanyelv használatával, mint többségi társaik. A másik nyelvnek, illetve a környezet nyelvének használata pedig még ennél is meglepőbb eredményekhez vezetett. Kiderült ugyanis, hogy a másik nyelv tekintetében a magyar gyermekek a különböző beszédhelyzetekben csaknem 34%-ban a szlovént, a szlovének pedig alig 12%-ban használják a magyar nyelvet (vö. Lük 1979). Említettük már, hogy míg az alsó tagozaton, a kisiskolában láthatóan jó eredményekről számolhatunk be a 60-as években, addig a első tagozaton már mutatkoznak a válság jelei. A magyar nyelv és az anyanyelvi képzés szerepe itt már olyannyira másodrendűvé vált, hogy a tantervi követelményben már csupán a szakszókincs elsajátítására terjedt ki. így az anyanyelvi képzés csupán a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében látszott megvalósíthatónak. Önmagában azonban - mint utóbb kiderült - ez is kevésnek bizonyult.

Csak feltételezésekre hagyatkozhatunk annak a megítélésében, hogyan lett volna, ha az általános iskolával egy időben vagy közvetlenül utána bevezetik a kétnyelvű oktatást a középiskolában és a főiskolán is. Ez azonban nem történt meg, s ezzel ismét egyfajta bizalmatlanság kezdődött el nemcsak a magyar, de a szlovén szülők körében is. Ez utóbbiak - kihasználva az oktatásügyi szervek tétovaságát, elbizonytalanodását - a 60-as évek végén feliratban tiltakoztak a szlovén kormánynál a kétnyelvű oktatás ellen, követelvén annak megszüntetését. Az alkotmánybíróság azonban egyoldalúnak találván megjegyzéseiket, elvetette ezeket a vádakat. A mulasztások nem tettek jót a kétnyelvű iskola ügyének, az általános kétnyelvű oktatás további eredményességére hátrányosan hatottak.

34