Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A kétnyelvű oktatás problémái Szlovéniában
Érdemes még egy kicsit elidőzni az 1969-es eseményeknél. Annál a kellemetlen mozzanatnál, melynek során a lendvai járás területéről 681 szlovén szülő írta alá a kétnyelvű oktatás ellen irányuló föliratos nyilatkozatot. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti türelmetlenség, és nem kevés magyar ellenesség is meghúzódott a dolgok hátterében, de alapjában véve a kétnyelvűségi modell elégtelenségére, pedagógiai hiányosságaira is rámutattak a kezdeményezők: elsősorban a pedagógus szakkáderek képzetlenségére és felkészületlenségére, valamint a modell tudományos megalapozatlanságára. Egy másik megjegyzésükkel már az országban uralkodó látszat demokráciáról rántják le a leplet, amikor azt hiányolják, hogy a kétnyelvű oktatás bevezetése az ő - mármint a szülők - megkérdezése és beleegyezése nélkül történt. Az ilyen kérdések feltevésén, egyáltalán napvilágra jutásán, valamint a tiltakozás ily szokatlan formáján (petíció!) elcsodálkozhatnánk, ha nem 1969- et írnánk, amikor - aligha kétséges, hogy a prágai események hatására - a Jugoszlávia-szerte, a tagköztársaságok (Horvátország, Szlovénia) területén is némi fellazulás észlelhető a társadalmi-politikai viszonyokban. Bár a folyamodványban foglaltakat az Alkotmánybíróság azzal az indokkal vetette el, hogy a benne felsoroltak „nem nyújtanak kellő alapot ahhoz, hogy az Alkotmányvédő Bíróság egyáltalán tárgyaljon róla“. Hatására azonban a hatalom meghátrált, s olyan engedményeket tett, amelyek a kétnyelvű iskolamodell lassú, de következetes leépülését idézték elő. A hatalom azonban még ezzel sem elégedett meg, s tovább folytatódott - kissé átrendezve bár - az ügy kirakat-jellegének az erősítése. Mint ahogy az egyik statisztikából kiderült, volt olyan év, hogy szinte minden hétre esett egy politikai vagy pedagógiai küldöttség látogatása a lendvai általános iskolában. Lényegesebb, nem módszertani, inkább csak technikai előremozdulást a kétnyelvű oktatás történetében az 1981-es esztendő hozott a Muravidéken, amikor az ún. irányított oktatás égisze alatt Lendván pedagógiai, közgazdasági és fémipari szakosítású kétnyelvű középiskola, a Maribori Pedagógiai Akadémián pedig a lektorátus mellett magyar tanszék is megkezdte működését. A középiskolában is az általános iskoláéhoz hasonló modell szerint folyt az oktatás. Ez annyit jelent, hogy a magyar nyelv és irodalom órákon kívül a szakszavak elsajátítására korlátozódik a magyaroktatás, kiegészítve ezt az ún. „nemzetiségi programmal“ a történelem, földrajz és a művészeti nevelés keretében minimális belső óraszámmal. Főleg a vegyes házasságokból származó, a nyelvcsere határán ingázó, nagyfokú identitászavarral küszködő gyermekek számára azonban ez már nem hozott megoldást. 35
