Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A kétnyelvű oktatás problémái Szlovéniában
A kétnyelvű oktatás problémái Szlovéniában A fogalom körüljárása A téma bonyolultsága és a fogalomra rárakódó politikai, illetve ideológiai hordalék miatt indokolt a fogalom tisztázása. A kétnyelvűség, az anyanyelvi oktatás, sőt az anyanyelvű oktatás, valamint a legutóbbi, az alternatív oktatás nem új keletű fogalmak, látszatra nem is érhetetlenségükkel tűnnek ki. Ami mégis azzá teszi az a környezet, amelyben tudatformaként megvalósul. Hogy mégsem kell az ábécével kezdeni, annak köszönhető, hogy az újabb kori magyarországi nyelvészeti kutatások (vö. Kontra Miklós, Bartha Csilla, Vörös Ottó stb.), valamint a határon túli magyar térségekben a kétnyelvű oktatás és az orientalista tudományokban megvalósuló nemzetiségek közötti (interetnikai) vizsgálódások a kétnyelvűségre még ott is ráirányították a figyelmet, ahol „társadalmi problémaként“ nem is volt jelen. Kontra Miklós a világban megvalósuló kétnyelvűségi modellek közül a kétnyelvűség hatékonyságára, gyakorlati alkalmazására, a nyelvi egyenjogúság és a nyelvi tekintély követelményeit is figyelembe véve a kétnyelvű oktatást három fő csoportba és több alcsoportba sorolja. A legújabb tudományos szakirodalomra való hivatkozással (García 1996) a szlovéniai kétnyelvű oktatás helyét az úgynevezett „gyenge kétnyelvű oktatásban“ határozza meg. Magát a kétnyelvű oktatást pedig ekképpen minősíti: „Az ilyen iskolákban (kétnyelvű iskolák) nem fordítanak elegendő időt és energiát a kisebbségi nyelv fejlesztésére, ezért az eredmény korlátozott kétnyelvűség.“ (Kontra. 1997) S éppen ezt történt (történik) a kétnyelvű oktatásban, ahol az átirányítási (tranzitív) program jóvoltából a „nyelvi célt“ végül az egynyelvűségben lehet meghatározni. A másik és központi problémát, amely az oktatási modellre ráterpeszkedő politikumot teszi nyilvánvalóvá, a nyelvi el nem különítésében jelöli meg Garcia. Ez szükségképpen a kisebbségi nyelvére tekintély romboló hatással van, s a kisebbségi-domináns nyelvcseréjét okozza. Ezek után felmerül a kérdés, kit terhel a felelősség azért, hogy a 40 évvel a kétnyelvűség és a kétnyelvű oktatás bevezetését követően annak csődjéről lehet beszélni. Elöljáróban álljon itt két vélemény. Varga Sándor nemzetiségi politikus a 20. évforduló kapcsán ekképpen fogalmazza meg az akkori politikától erősen behatárolt véleményét, utalást téve a felmerülő nehézségekre is: „Az elmúlt időszakban a kétnyelvű oktatási rendszer bevezetésénél a vegyes nemzetiségű területen hibákat is követtünk el. Ajogi és a politikai indoklásnál valahogy egyoldalúan világítottuk meg ennek az oktatási rendszernek a hasz-30
