Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
gatására is kiterjed. Az alkotmány 250. szakaszának nagyon fontos fejezete az, mely a kisebbségek egymással és saját anyaországukkal történő kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozza. E jogok érvényesítését és a kötelezettségeket törvénnyel, statútumokkal és egyéb általános aktusokkal kívánták egyengetni. A 251. szakasz a fenti jogok gyakorlati megvalósítását elősegítendő arról rendelkezik, hogy a kétnyelvű területen élő kisebbségek - más köztársaságok és autonóm tartományok törvényhozási gyakorlatától eltérően - az egyéb, főleg a nem gazdasági szféra területén alapítható (oktatás, művelődés, szociális gondozás stb.) önigazgatási érdekközösségek mintájára külön, nemzetiségi alapon működő művelődési és oktatási érdekszervezeteket alapíthatnak. A kétnyelvű területeken a kisebbségi különjogok - az alkotmánnyal összhangban - a nemzetiségi területre vonatkozó községi (járási) szintű statútumokban részleges kiegészítő megjegyzésekkel emelkedtek törvényi rangra. A községi képviselőtestület tanácsai mellett negyedik tanácsként egyenjogú döntéshozatali joggal (szükség esetén vétójoggal!) rendelkezett a magyar nemzetiségi érdekközösség az őt érintő kérdésekben az oktatás, a nevelés, a művelődés, a nemzetiségi tájékoztatás, a könyvkiadás és az anyaországgal való kapcsolatok területén. A politikai és a társadalmi élet egyéb területein fölvetődő kérdések továbbra is a nemzetiségi bizottságok hatáskörébe tartoztak.18 Az 1974-es Alkotmány azonban nemcsak a szlovéniai magyar kisebbség, hanem a nagy tömbben élő koszovói albánok és a soknemzetiségű Vajdaság - a délvidéki magyarok - számára jelentette rövid ideig az autonómia e sajátos változatának ígéretét. Ebből azonban semmi sem valósult meg. Sőt, az úgynevezett bársonyos forradalommal (joghurt-forradalom) az autonómiát egy despotikus alapokon nyugvó, diktatórikus rendszer kezdte fölváltani. Ez a nagyszerb törekvéseket támogató politika nemcsak a kisebbségek számára kezdett óriási teher lenni, hanem az akkor már laza szövetséggé vált köztársaságok számára is. Az 1989 szeptemberében végrehajtott szerb alkotmánymódosító akcióra, amely a szövetségi parlamentben a szavazati fölény megszerzésére irányult, Szlovénia alkotmány-kiegészítéssel válaszolt. Ezzel saját alkotmányát a szövetségi alkotmány fölé helyezte. A demokratikus rendszerváltás fontos szakaszában, alig egy évvel később került elfogadásra a szlovén képviselőházban az a szándéknyilatkozat, amelyben már benne foglaltatnak az új, 1992 decemberében elfogadott alkotmány csírái. Ennek egyik, kisebbségi szempontból is érdekes fejezetében ez áll: „A szlovén állam biztosítja az olasz és a magyar nemzetiségnek az önálló Szlovén Köztársaságban ... az alkotmányban és a törvényekben, valamint a Jugoszláv SzSzK-val kötött és jóváhagyott nemzetközi aktusokban megállapított jogait.“1’ 22
