Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
pótlását. Magyarország más egyetemi karain a végzősök (orvos, jogász, agronómus stb.) száma ma öt-hat körül mozog. A szlovén főváros fakultásán 1981 óta az orientalisztikai tanszéken működik magyar nyelvi lektorátus. A lektori órákat látogató diákok száma 30-35 között mozog. Az első lényegi változás a kétnyelvű pedagógiai gyakorlatban a rendszerváltással következett be. Az 1990/91-es tanévtől az általános iskolákban és az egyetlen ilyen jellegű középiskolában az eddigi vegyes csoportokban történő magyar nyelvtanítás homogén magyar, illetve szlovén csoportokban történik. A magyar nyelvnek, mint a környezet nyelvének a tanítása (a vegyes házasságokból származó gyerekek mintegy 1/3-a is idejár) is szisztematikusan folyik. Ezzel azonban még korántsem oldódott meg a kétnyelvű oktatás sorsa. Továbbra is gondot jelentenek a megfelelő tankönyvek, illetve ezek hiánya. 1990-től ugyanis zömében az anyaországból behozott tankönyvekből tanulhatnák a muravidéki iskolák tanulói a magyar nyelvet és irodalmat. Nem véletlenül használtuk a feltételes módot. Kiderült ugyanis, hogy a hazai kétnyelvű szlovén-magyar, valamint a vajdasági tankönyvkiadó (Fórum) által kibocsátott tankönyvekhez szokott tanulók nyelvi szintje olyan alacsony, hogy ezek a tankönyvek jobbára használhatatlanok. Ezért - a budapesti Kodolányi Intézet aktív közreműködésével - már elkezdődött a vegyes házasságokból kikerülő „kétnyelvű“ gyermekek hungarológiai oktatásához szükséges tankönyvek előkészítése. A „kömyezetnyelvi magyar“ tankönyvek az általános iskola két évfolyamára az alsó tagozaton már el is készültek. Az oktatás és nevelés területén is a válságjelei mutatkoznak - a kétnyelvű oktatás három évtizedes eredményességét is kétségbe vonó nézetek kapnak hangot az utóbbi időkben. Főleg az identitástudat kialakítására fordított kevés gondot a központi irányításnak alávetett pedagógiai gyakorlat, az öntudatot a nyelvi neveléssel egyenlítve ki, a többségi nemzet nyelvének elsajátítását tűzve ki elsőrendű szempontnak. Az identitástudat kiépítése a családi nevelés mellett az oktatásügyre háruló legfontosabb feladat. A Muravidéken tapasztalható magas fokú identitásvesztésből pedig az a következtetés vonható le, hogy a „konyhanyelvi képzést“ leginkább a rossz értelemben vett nyelvművelés és a fakultatív nyelvoktatás egyik formájaként foghatjuk fel. Ehhez mérhetőek az eredmények is. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hatvanas évek közepéig az itteni magyarság körében egyetlen egyetemi végzettségű szakember sem akadt, a családi öntudatnevelés pedig a vegyes házasságok miatt - ritka kivételektől eltekintve - úgyis lehetetlenné vált, akkor a kétnyelvű oktatás sikerességéről is beszélhetnénk. Ezzel azonban ismét csak elodáznánk a probléma megoldását, és azoknak a rövid távú megoldásoknak a számát szaporí-13
