Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)

intézményének a megalapításához vezetett. Erre azonban csak újabb fél évtized múlva kerülhetett sor.

Az 1982-87-ig tartó periódus nem nevezhető sikeresnek, sokkal inkább a pangás időszakának. A kimagasló teljesítmények hiánya mellett a terméketlenség is nyilvánvalóvá vált. Elég egy kis statisztika készítése az említett évekről a föntiek igazolására. Az 1986-ig tartó időszakban évente egy szerzőnek jelenik meg önálló kötete. Varga Józseftől verseskötet (Élni, 1983), Szórni Páltól regény (Szeretni kell, 1984), Szúnyogh Sándor pedig ekkor adhatta ki talán az évtized egyik legtöbbet emlegetett, a Vajdaságban és az anyaországban is méltó publicitásban részesített Hóvágy című verseskötetét. Az irodalom erőforrásai azonban ismét kiapadni látszottak: a mélypontot az 1986-os év hozta, amikor a Naptáron kívül egyetlen magyar kötet sem jelent meg. Az 1985-re tervezett Összhang, amely a muravidéki szlovén és magyar költők műveit lett volna hivatott bemutatni a már megszokott gyakorlat szerint érthetetlen okokból kimaradt.

Újabb fellendülést csak az 1987-es esztendő hozott, amikor három új egységgel gazdagodott a szlovéniai magyar irodalom: Szúnyogh Sándor (Virágköszöntő) gyermekverskötetén és Szórni Pál (Húzd rá, cigány!) novelláskötetén kívül az alkalmanként publikáló Szabó József (Nem is olyan régen történt) elbeszéléseket, karcolatokat és tárcákat tartalmazó kötetével.

Az eredmény még így is lesújtó volt, hiszen a kezdeteket is beleszámítva elmondhatjuk: a muraszombati, egyébként a magyar kiadványok nyomtatásával államilag megbízott a kiadóház - ismét lektorálatlan, helyesírási hibáktól hemzsegő kiadványt jelentetett meg. Varga József írja a Nem is olyan régen történt kapcsán a Népújságban: „Nem tudom, tudatos-e, szándékos-e, hogy a muravidéki magyar alkotók írásainak nyomdai és lektori teendőit ennyire felelőtlenül, szinte hozzá nem értően kezelik, s így járatják le annak esztétikaigrammatikai értékeit?!... Felelőtlenségnek tartom, hogy a Pomurska založba ilyen mostohán bánik a murántúli magyarság irodalmi alkotásainak kiadásával és terjesztésével.“ (Népújság, 1988. jan.22.)Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a muravidéki magyar kiadványok megjelentetése, kiadása csak akkor lesz jó kezekben, ha maguk a szerzők is aktívan részt vesznek a szerkesztésben és a lektorálásban. Nem maradt más választásuk, mint a szakítás a régi kiadóházzal, kiadói jogot szerzése az érdekközösség keretében működő Szlovéniai Magyar írócsoportnak. Ennek ez idő tájt már nem voltak jogi és egyéb adminisztrációs akadályai. A muravidéki magyarság első irodalmi folyóirata, a Muratáj kiadójaként már a Szlovéniai Magyar írócsoportot és a Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Érdekközösséget jegyzik.

112