Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
A nyolcvanas évek végének nagy eredményeként kell említenünk a Muratáj-at, melynek igénye, szükségessége azóta van jelen az itten írók tudatában, amióta a kritika és az önállósodás igénye. Az első lépést még az évtized közepén, vajdasági példákra hivatkozva Szúnyogh Sándor tette meg a folyóirat irányában a Népújság mellékleteként megjelentetett Muratáj irodalmi melléklettel. Önálló, évi két alkalommal megjelenő kiadvánnyá azonban csak 1989-ben vált, borítólapján irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóiratként határozva meg önmagát. A mára már VIII. évfolyamánál tartó folyóirat szerkesztési elvei az idők folyamán nemigen változtak. Az évente két, nemegyszer összevont szám változó, többször minőségében is rendkívül ingadozó szépirodalmi, művelődéstörténeti és más jellegű anyagot „produkál“. A könyvkiadásban az 1991-es év ismét sikeresnek mondható. Ekkor négy új kötettel gazdagodott a szlovéniai magyar könyvkiadás és irodalom. Ezek közül ketten elsőkötetesek, de az elsőkötetesek színvonalán jóval túlmutató íráskészséggel, tartalommal és minőséggel. Halász Albert Mosolymorzsák és C. Topiák János Flagelláns énekeskönyv című verseskötetei már címükben is újfajta vers-beszédre, újfajta életvitelre, másféle egyéni hangra hívták fel a figyelmet; a hagyományos költészeti elemeket háttérben hagyó, az újabb tárgyiasság és új érzékenység (szenzibilizmus) jegyében bontakoztatva ki egyéni hangú lírájukat. Bence Utrosa Gabriella pedig 1994-ben jelentkezett ugyancsak új, sokat ígérő kötetével (Visszahozott szép karácsony), amelyben gyermekeknek és „nagyobb gyermekek“ részére írott szokatlan hangvételű meséit, elbeszéléseit gyűjtötte össze. így a három és fél évtized irodalmi termése cseppet sem lehangoló, hiszen mára több mint negyven önálló kötet és antológia bizonyítja ennek az irodalomnak a létjogosultságát. Ehhez csaknem húsz helytörténeti, szociográfiai és néprajzi jellegű kiadvány társul. Ennek az irodalomnak a szerepét sokáig a „nyelvművelésben“ jelölték meg, bár már a kezdeteknél is több volt annál. Szerény eszközeivel, de feladatot vállalt: a nemzetmentés cseppet sem könnyű, s még kevésbé ártalmatlan feladatát, a történelmi és a nemzeti tudat alakítását tartva legfontosabb feladatának. A Mura-mentén kibontakozó irodalom jövője attól függ majd, mennyire sikerül bekapcsolnia azokat a fiatal írókat ( új Halász Alberteket, C. Topiák Jánosokat stb.), a fáklyás embereket, akiknek - Szúnyogh Sándor szavával élve - már nem kell az „első gyermeklépéstől“ kezdeniük. Befejezésül, de nem utolsósorban ejtsünk néhány szót a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatokról.A határok lassú, de következetes légiessé válása, szabad átjárhatósága 1990-től a szellemi javak, kultúrtermékek eddiginél na-113
