Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)

ezzel is már a fontossági sorrendben elsődleges szereppel felruházott- írott szöveghez.

Gyurácz Ferenc, a kötet recenzense írja: „Vizualitás és szóbeliség együttes érvényesülése közvetíti a Halász Albertre jellemző életérzést és gondolatvilágot, amely sok tekintetben hasonló magyarországi nemzedéktársaiéhoz. Benne a töredékesség, az esetlegesség érzése, az értékek és a szépség viszonylagosságának posztmodem tapasztalata vagy inkább benyomása játszik jelentős szerepet.“

Péntek Imre az első verseskötet kapcsán beszél Halász „mitudatot“ tükröző reflexióiról, egy közösség léthelyzetének megfogalmazását célzó törekvéseiről. Ezek a témák és helyzetek sohasem álltak távol a költőtől, s bár megfogalmazásuk néhol nagyon is nagy áttételekkel valósul meg, mégis fontos darabjai ezek a versek a jelen kötetnek. Ilyen például a délszláv válság igézetében született Vagy így, vagy úgy, és a már címében is beszédes Nemzetien. Ez utóbbiban írja: „kit érdekel / van-e karmod / és van-e feketéd / és van-e mivel nemzened / nemzetet.“ Néhol pedig egyenesen a versírás alapvető feltételévé válik a közeg, mely nélkül a költői szó holt anyag marad, illetve e felemás helyzet fordítottja szerez érvényt: „mit ér a fény / mit értek ti / ha csak én világítok / csak magamnak...“(Világ).

Ami a versek szövegének megformálását illeti, elsőként annak a számtalan poétikai lehetőséget kínáló költői fogásnak az egyik, Halász által leggyakrabban használt változatát, a logikai, gondolati, jelentésbeli tágítást/tágulást szolgáló szokatlan sorelrendezést, illetve tördelést említem meg. A kötet egyik nyitó, illusztris versében ez eképpen olvasható: „néha nem / hallom a szavakat / van / hogy kimaradnak a hangok / néha csak képek / képzelődöm / csak néha nem / jönnek a szavak“ (néha nem). A sorvégi „metszéseket“ természetes áthajlás nélkül, a gondolati egységeket egymástól elkülönítő szerepükben kell értelmeznünk. Az effajta versépítkezés főleg a vers záró sorában is tartogat számunkra meglepetést. Éppen a le nem zárással, az utolsó leírt verssor utáni „tovább-gondolható“, lezáratlan, illetve „nyitva felejtett“ voltával. Az idézett versben erre akkor kerül sor, amikor azt várjuk, hogy (végre) megindul a versáradat.

Összegzésképpen elmondhatjuk: Halász Albert az, akinek költészetében szemnek szánt megoldásai és a nyelvi játékosságon alapuló kísérletei, valamint a morbiditást sem nélkülöző fricskái eddig is fontos szerepet játszottak. A szöveg (textúra) képzőművészeti megformálását ezúttal a konkrét képiség (fotó-fotogramm-tusrajz) felé tágítja ki, melynek nyilvánvaló szándéka, hogy képzeletünket mozgósítsa, aktivizálja. Ez a szándék ott jár sikerrel, ahol az

97