Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Felépült a fészek

sik asztalnál vették az ölükbe az iddogálók. Beszélgettek. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a pici az asztalról nyalogatja a bort. Kívánta a savanyút. Aztán másra is felfigyeltek. Az apróság a pici ujjaival bontogatta a padlóra dobott csikkeket, a dohányt a szájába rakta, és mohón rágta. Ha valamiért sírt, nem a cukor, hanem a cigaretta nyugtatta meg. Az apja aggódva vitte orvoshoz. A doktor humorosan megjegyezte: Ugyan a nikotin árt a kicsi szervezetének, de megvédi a bacilusoktól. Mihelyt nem lát cigarettát, leszokik róla.

Alig múlt egyéves, elvitték a szomszéd faluba a nagyszüleihez. Nem a cigaretta miatt, hanem azért, mert házbontáshoz, majd építéshez készülődtek. Újra ketten maradtak. Olyan fájó volt, mert mindketten imádták a gagyogását. Mégis most útban volt. A házat ki kellett üríteni. A szegényes bútort az ágyneművel a szomszédasszony zsúpos házának eresze alá, a pitvarba cipelték. A fiatalasszony minden este ott, a szabad ég alatt vetett ágyat. Összebújtak, tervezgettek, keseregtek. Gyorsan lebontották a kocsmaszobát. Palinak volt sok jóbarátja a munkásai között. A rokonok is segítettek. Még le sem szállt a por a házfalak döntésétől, máris öntötték a fundamentumot, emelték a kis ház falait. Keskeny volt a házhely, ezért hosszában állt a ház. Elöl a nagyszoba, ahova a keskeny gangról jobbra kellett menni, a gangajtóval szemben nyílt az ajtó a ke-