Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Felépült a fészek

mencés konyhába, balra pedig a kamarába. De hol voltak még az ajtók, ablakok? Ezeket a Krizsanics asztalos akkor még csak fabrikálta. Az épület tetőzetét ugyan már belécezték, de még a tetőcserép nem érkezett meg. Mégis úgy döntöttek a fiatalok, hogy hazapakolnak. A kamrának szánt helyiségben elrakták a kis holmijukat. Annus megvetette az ágyat, Pali pedig még sukkolta a konyha földjét. Fáradtan ment az ágy felé. Az első éjszakánk az új házunkban. Elcsigázott testtel is boldogan bújtak egymáshoz.- Számoljuk meg a sarkokat - mondta a felesége.- Még szerencse, hogy már sarka van a fészkünknek - nevetett Pali.

Gyorsan elnyomta őket az álom. Szörnyű neszre ébredtek. ítéletidő volt. Dörgött, víllámlott, és mintha dézsából ömlött volna, úgy eleredt az eső. Egyszer csak az ágyukra csöpögött a víz.- Az istenit! - káromkodott Pali. Kiugrott az ágyból, és egy Ids fazekat tett a dunyhára. De mind több helyen folyt a víz, mintha mennyezete sem lett volna a szobának.- Hát ez a hamisstukator - morgott a férj, és már minden létező edényt - a serblitől a vájlingig - valahova odatett. O maga csuromvizes volt. A felesége sírdogált, egyszer csak hangos nevetésbe váltott át.- Te megbolondultál? - csodálkozott Pali.- Nem, csak látnád, hogy nézel ki a rádtapadó vizes gatyádban!

9