Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Itt voltak az oroszok

Tele volt a falu kucsmás oroszokkal. Csak úgy nyüzsögtek. Féltek tőlük, pedig barátságosnak látszottak. Amikor a szerb tudásukat latba vetve az emberek beszédbe elegyedtek a katonákkal, az egymástól való félelem lassan feloldódott. A családok hazaköltöztek a fészkükbe. Apám közben a kamrában a földből kiásta a zsírosvindőt, hogy zsírhoz juthassunk, meg egy kis lesütött hús is volt a vindőben. Közben tanakodtak, mi is lesz most velünk. Arra már az első napokban ráeszméltek, hogy a fiatal nőknek nemigen tanácsos csinosan felöltözve járkálni. A szomszédék takaros menyecskéjét, a Katicát minden áron el akarták cipelni. Szerencsére sikerült elmenekülnie a szomszéd faluba, az “orosz Katához”, akit a férje még az első háború után hozott magával Oroszországból. Katicát elbújtatták. Mivel Kata oroszul beszélt, sok fiatal nő nála kapott menedéket. Még sok évvel később is hálával emlegették Kata nénit.

Fronthátvéd alakult ki a faluban. A Magyarék gyümölcsösében volt a hatalmas raktár. Teherautókkal onnan szállították a lőszert és más egyéb szükséges dolgokat a frontra. A házakhoz katonatiszteket szállásoltak el. A családok a konyhába vagy a kamrába szorultak.

Időzzünk egy fiatal, negyvenkét éves tisztnő, a “majorka” került a közlegény férjével, aki egész napon át teherautóval szállította a lőszert. Csak késő este tért haza a tisztfeleséghez. A

44