Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A csomag

épület volt. Hajdanában apácazárdának építették.

Egy tizenhat ágyas szobába került Juli. Az udvaron osztották a szalmazsákot és a pokrócot. A többi ágyneműt magukkal hozták. A hatalmas szoba közepén volt egy kályha, amelynek a melegét jóformán nem is érezték. Még szerencse, hogy a tanulószoba kisebb és melegebb volt, így csak aludni mentek a “friss” szobába. Iskolába viszont a gimnázium épületébe jártak a képzősök is az első évben. így kezdődött Juli élete a hatszáz kilométeres, akkor még hatalmasnak tűnő távolságban, ahonnan állandóan a kicsi falujában lévő apró házacskájukra és annak lakóira gondolt. Azok pedig őrá. És mit ad az Isten. Az otthon maradtak bánatát betetézte egy átkozott behívó. Palit elvitték a Vis szigetére, valamilyen katonai létesítmény építésére. Az édesanya maradt otthon a kisfiával. így négyen háromfelé szakadtak, hogy még nehezebb legyen elviselni a szegénységet, az egymás nélkülözését.

Kegyetlenül fújt a szél. A száraz hideg még az ember lelkét is megfagyasztotta. Mégis ünnepélyes hangulat lopakodott a család legkisebb tagjának a szívébe, mert édesanyjától megtudta, hogy azért olyan piros az ég alja, mert az angyalok most sütik azt a sok süteményt, ami a karácsonyfára kerül a közelgő ünnepen. Legalább az ő kis lelkét melengette a várakozás, a boldogság vékonyka sugara.

Nem volt túl kövér a disznócska az ólban, de már fogytán volt az etetnivaló, meg hát valóban

27