Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A csomag

vük. Egyszer csak megjelent Juli kedves unokafivére, a Lajos. Ok mindig testvérként szerették egymást. Búcsúzóul Juli kezébe tett valamit.- Hugám, ha majd ezt költöd, gondolj arra, hogy meg kell őrizni a családunk becsületét. Tanulj, és maradj tisztességes.

Szavai mindig Juli fülében csengtek. Szülei is hasonlókat suttogtak a könnyeiken keresztül. Juli a társaival felszállt a vonatra. Az éles vonatfütty alighogy meg nem repesztette a szívét. Kidugta a fejét a vonatablakon, és integetett az állomáson állóknak. Búcsúzott tőlük, a falujától, a kis városától, ahol a gimnáziumot végezte, pedig ekkor még nem sejtette, hogy ezentúl már csak látogatóba járhat haza. A vonaton lassan enyhült a bánat. A fiatal érzelmei gyorsan változnak. A kemény pádon - mert akkor még nem ismerték a bársonyos üléseket a harmadik osztályon - elszundikált.

Átszállás Csáktornyán, Varazsdon, Zágrábban, Vinkovcin, míg végre egy nappali és egy éjszakai utazás után megérkeztek Szabadkára, ebbe a gyönyörű városba, melyet Európa legnagyobb falujának is neveznek. A vasútállomáson hordárok várták az utasokat. Fából volt a targoncájuk. Felrakták a bőröndöket, aztán amikor megtelt, a hordár húzta az úticél felé, ők pedig mentek utána, és hangosan társalogtak. Közben bámészkodtak. Hatalmasnak tűnt a mozi épülete, mesésnek a színház, de a legcsodálatosabb volt a városháza. Ilyent addig még soha sem látott Juli. Az “internátus” is hatalmas

26