Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A csomag

mondok neked valamit. Ha befejezed a gimnáziumot, elmensz magyar tanítóképzőbe Szabadkára. Te szeretsz tanulni. Ott mindent magyarul tanulhatsz. Amikor befejezed a képzőt, hazajössz, és az itteni magyar iskolák egyikében tanítod a gyerekeket.

Juli szeme felcsillant a boldogságtól, de el is sírta magát.- Hogyan mehetnék el olyan messzire, amikor szegények vagyunk.- Majd én beszélek az apáddal - mondta a tanár, így is lett. A család lázasan készülődött a nagy útra. Az édesanya két dunyhát felbontott. Az újonnan varrt “cihába” mindkét dunyhából belerakta a toll egy részét. Vánkosból (párnából) volt fölösleg is. A saját szép ruhájából a lányának varrt egy takaros ünneplőt. Mindent elkészítettek neki, aki a véznasága ellenére a tanulás mellett igyekezett minél többet segíteni a szüleinek. Magukban valamennyien keseregtek, mindenki a maga módján félt a nagy vállalkozástól. A szülők féltették is a lánygyereket, hiszen még csak a tizenötödik évében volt, meg hát a nagy költség is riasztotta őket. Juli pedig sajnálta otthagyni a családot, a falut, ugyanakkor vonzotta a továbbtanulás lehetősége, méghozzá magyarul. Habár ekkor már alig tudott magyarul írni.

Elérkezett a nagy idő. A vesszőből font hatalmas bőröndbe bekerült az ágynemű és egyéb szükséges dolog. Az egész család kivonult a vasútállomásra. Osszeölelkeztek, könnyeztek, sajgott a szí25