Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A csomag

Édesanyjuk a csontról gondosan lefejtette a húst. Csodálatos volt a csontleves sok zöldséggel. A húsból finom pörkölt készült sok “szafttal”. A két gyerek csillogó szemmel figyelt az asztalnál. Ilyenkor a szülők összenéztek. Az apró hússzeletekből csupán pár kockát tettek a saját tányérjukra. Sok krumpligánicát raktak melléje, leöntötték szafttal, és boldogan figyelték, milyen jóízűen esznek a gyerekek. Tavasszal vitamindús főzeléket varázsolt az édesanya a csalán friss hajtásából. Melléje egy tükörtojás és sok krumpli. Később a sóskafőzelék, utána pedig a kerti spenót is ezt a célt szolgálta. Nem voltak válogatósak. Minden nagyon ízletes volt, hiszen a szeretetével fűszerezte a gondos édesanya.

Szaladt az idő. Nőttek a gyerekek. Tibor iskolás lett, Juli pedig az algimnázium befejezéséhez közeledett. Nehéz volt a tanulás, mert szlovénül követeltek mindent. Meg is szólták őket, ha magyarul “fecsegtek”. Azért a szünetben nem tilthatták meg nekik. A legkeservesebb mégis az volt, amikor sorba állították őket, és le kellett nyelniük egy kanál halolajat. így mentegették a gyerekeket a vérszegénységtől. Ez is hozzátartozott a háború utáni gyermeksorshoz.

A tanárok között volt egy kedves ember, aki azért tanítás közben többször is magyarul szólt a magyar gyerekekhez. Egyszer azt kérdezte Julitól:- Hát te mi szeretnél lenni?- Tanítónő - mondta nevetve Juli.- Igaz? - felcsillant a szeme a tanárnak. - Akkor

24