Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Mindig tisztán

borsófű felnőtte, és összeragadt. Az volt a fontos, hogy csöppent egy kis aprópénz. Ezen vette meg a lábbelit, ami egy pár bakancsból, szandálból és esetleg egy pár félcipőből állt. A két kötelező iskolaköpenyt (fekete glottból) és egyéb ruhaneműt is meg kellett varratni. Szerencsére a rokonságban voltak olyanok, akik ingyen elvégezték ezt a munkát. Az iskolaköpeny aranyat ért. Eltakarta a szegénységet, és megakadályozta a tehetősség csillogtatását. Lehetett a társakon bármilyen csinos ruha, a köpeny nem tűrte a feltűnést. Sőt az osztályfőnök jóvoltából mindenki két kiszabott fehér gallért kék cérnával kikézimunkázott, amit patenttal rákapcsolt a köpenyre. így mindannyian egyformán csinosak voltak

Panni szívesen emlékszik egyik unokabátyjára, aki mindig kiment a vasútállomásra, amikor ő a nagy útra indult. Búcsúzáskor a kezébe nyomott egy összeget. Ezért mindig hálával gondolt rá.

Mesélte Panni, hogy az unokatestvérétől, aki már férjes asszony volt, selyemkombinékat kapott. Agyonmosottak, színtelenek voltak, és száz felé futott rajtuk a szál. Vigyázva összevarrta, és ez lett a féltve őrzött fehérneműje. Neki ez is gyönyörű volt, mert addig az édesanyja varrta a vállpántos ingjeit. Ezeket pedig már a csempészektől vásárolták, a boltban akkor még nem volt kapható. Hozzá megkopottan érkeztek.

18