Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Herbárium

Herbárium

Nagy rámolás volt a családi házban. Juli ezt megúszta. El kellett utaznia. Úgyis nagyon fájt a szíve, hogy többé soha sem lesz úgy abban a régi kedves fészekben, ahogyan addig volt. Valahogy mindig jó volt oda visszatérni. Habár szép családi házat építettek élettársával, mégis más volt a régi “otthon”, ahol nevelkedett, ahol a szerény életkörülmények között is oly sok szép élménnyel gazdagodott. Most mindennek vége. Hála Istennek állnak még a falak, azonban hiányoznak azok a kedves emberek, akik oly nagy szeretettel várták hazajöttüket. Amikor hazaért utazásáról, a háza folyosóján várta édesanyja Singer varrógépe. O örökölte meg. Végigsimított rajta, és mintha édesanyja ráncos kezét érintette volna meg. Szép és fájó emlékek - töprengett. A lánya figyelte, közben rámutatott egy papírkötegre.- A kedves öcséd azt mondta, hogy ez a herbárium a tiéd.- Tényleg - nyúlt hozzá Juli. Dohos szaga volt. Kinyitotta, végigtapogatta a száraz növényeket, és lassan megelevenedett a múlt.

Messze, nagyon messze járt iskolába. A hatszáz kilométert megtett út után a tanév végén hazaérve várta a kilincsre akasztott papír.- Egyél, és gyere utánunk. A Szegben szénát takarunk.

19