Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Mindig tisztán

ruhatára mindössze egy pepita rakott szoknya, két blúz és egy ruha volt télen-nyáron. Télen még egy félkabátot (zakót) vett fel. Ha nagyon hideg volt, édesanyja háriszkendőjét is magára kötötte. Különben meg is fagyott volna a hidak közti huzatos úton. Mégis elégedett és boldog volt. Szeretett mesélni ezekről az évekről.

Édesanyja minden nap kivasalta a rakott szoknyáját, a blúzt és a tiszta fehér vagy a fekete pöttyös fehér masniját, amit a hosszú kitáiba kötött. Amikor elindult, visszatekintett, és még jó messziről is látta az édesanyját, aki a kapuból nézett utána. Ettől mindig olyan jó érzés töltötte el. A falu végén bement a barátnőjéért, és tovább már ketten taposták a poros utat, közben jót társalogtak. Néha a leckét ismételgették. Akkor még kevés gyerek járt az algimnáziumba. Az út sem volt nagyon forgalmas, ezért fesztelenül, nevetgélve jutottak az útjuk céljához.

Múlt az idő, és Panni tovább szőtte az álmait. Ebbe az egyik kedvenc tanítója is belesegített. Az ő biztatására egy távoli középiskolába készülődött. Először csak titokban, mert félt szülei ellenkezésétől. Végül is sikerült beiratkoznia.

Apró termete ellenére nemcsak otthon, hanem a nagynénjénél és a nagyszüleinél is segített aratáskor. Kezdetben kötelet vetett, később már markot szedett. Az az átkozott rozs olyan hosszú volt, hogy alig tudta összeszedni és a kötélre tenni. Hát amikor még győtényes is volt, vagy a

17