Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Mindig tisztán

Gyönyörű kék-fehér apró mintás anyagot látott.- Ebből aztán veszek egy köténynek valót. Igen ám, de akkora darab volt, hogy köténynek sok lett volna.- Valóban szép, vegye meg, asszonyom. Nem vághatok le belőle, mert ez az utolsó darab. A kislányának is varrhat kis szoknyácskát - mondta az eladó.- Igaza van. Csak nem tudom, van-e rá elég pénzem.

Bizony egy kicsi hiányzott, de a boltos ezt elengedte. Boldogan taposta az út porát hazafelé, és máris tervezgette, milyen legyen a ruhácska. Elkészült a kötény, a rövidujjú ruhácska, és még egy szalagra is jutott belőle.

Panni iskolás lett. Nemcsak a tanulásban volt első, hanem a tanító néni a ruhája miatt is példásnak tartotta. Neki ugyan csupán annyi volt az érdeme, hogy vigyázott rá, nehogy bepiszkolódjon, az édesanyja viszont nemcsak hogy tiszta ruhában járatta, hanem még a folt is úgy nézett ki a kötényén, mintha dísz lett volna rajta.

A faluból a negyedik osztály után az algimnáziumba járt Panni. Ezt ugyan sok vita előzte meg. Szülei nagyon szerették, mégis le akarták beszélni a továbbtanulásról, mert féltek, hogy nem győzik pénzzel. A tanító néni többszöri rábeszélésére sikerült eljutnia a városi iskolába.

Minden nap gyalog tette meg a mintegy három kilométeres utat. Három évig járt oda. A

16