Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Az öntudat edződése

Az ÖNTUDAT EDZŐDÉSE

Verőfényes reggel köszöntött ránk 1941 húsvét vasárnapján. Édesanyám ünneplő ruhát adott rám, kikeményített fehér masnit kötött a hajamba, kézen fogott, és kimentünk az utcára. Minden házból kint voltak.

Egyszer csak felbúgtak a napfényben ezüstösen csillogó repülők. Mint sok száz ezüst madár.

Hatalmas robbanás rázta meg a földet. Mindenki kiabált:- Felrobbantották a Mura-hidat! Az anyám hangosan zokogott, de sírt a szomszéd Kanca néni, meg mi, gyerekek is, mert a felnőtteket sírni láttuk.-Jaj, Istenem, mi lesz velünk? Talán soha sem jön haza az édesapád - jajveszékelt anyám. Ordítottam, mert hát egy ötéves gyereknek azt hallania, hogy többé nem látja az apját, szörnyű dolog.

Amint így keseregtünk - asszonyok, öregek, gyerekek - mert az apák a jugoszláv hadseregben voltak -, nagy robajjal megjelent a pótüléses motorbicikli, rajta két sisakos német katona. Méltóságteljesen forgolódtak jobbra-balra. A jobb kezüket a magasba emelve kiabálták: Heil, Hitler! Ennél szomorúbb húsvétra nem is emlékszem.

Rá pár napra édesanyám örömkiáltására ébredtem. Sikongattam örömömben, amikor megláttam édesapámat. Anyám tojást sütött, boros

11