Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Kilencedik levél: Az energiamegmaradás törvénye szerint

tárat Lendván. És még mennyit kell erre várni? Valami ilyesmire gondoltam. Amikor valaki, akit szerettünk, tiszteltünk, eltávozik ebből a világból, enyhítheti fájdalmunkat, ha arra gondolunk, nem vesztettünk el egy barátot, hanem kaptunk egy angyalt. Igazán a lendvaiak késtek el, nem ő. A kultúrház mellé megépítette volna a könyvtárat is. így lett volna tökéletes a városközpont, a zsinagóga és a templom környéke. Az úgynevezett szent helyek Lendván.

És még történt valami, a takarítónők kint ültek a szálloda teraszán, szünetet tartottak, cigiztek, s közben beszélgettek. Észrevették, hogy indulok haza, hiszen egy hónapig naponta találkoztunk, általában reggel korán, amikor elindultam az Országgyűlési Könyvtár felé. Sajnálták, hogy elmegyek, hiszen megszokták a jelenlétemet és a személyiségemet. Valószínűleg mindkettőt. Jólesett. Mindkét takarítónő diplomás volt, ezért is lehetett velük mélyebb témákról beszélgetni, viszont nem tudom, hogy miért is maradtak ebben a szakmában. Értékesebb helyre valók, de pillanatnyilag nem találtak megfelelőbb munkahelyet? Nem voltak elkeseredve. Apropó, bárhol, bármikor meg lehet szeretni és kedvelni valakit. A takarítónők sok mindent látnak a szállodában, főleg, amikor megjelennek a politikusok, meg a kísérő sleppjük. Ok nem voltak vakok. Mondták is, hogy jól megy a politikusoknak és a családjuknak is. Ez is egy bevett séma, vagy előítélet. De az is igaz, hogy a politikában van a pénz. A kérdés az: hogyan kerül elosztásra? Amíg a világ világ, ez volt a politika dolga, a megtermelt javak elosztása. A többi csak elmélet, körítés. Viszont igazságosan vagy igazságosabban is el lehetne osztani. Ez lenne benne a kihívás. Ez a tét.

Ilyen vagy hasonló gondolatokkal fordultam ki a kocsimmal az Anna szálloda udvarából, majd továbbhaladtam a Blaha Lujza térre és kifelé a városból az Erzsébet-híd irányába. Kifelé és hazafelé, mint annyiszor 1986-tól kezdve, amikor elkezdtem egyetemre járni. Aztán nehéz volt visszaszokni, kellett hozzá még egy-két hét. Azt követően nem történt semmi. Egyszer elmentem a Kaposvári Egyetemre előadni valamilyen EU-s témában, mert hiányzott az egyete68