Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Kilencedik levél: Az energiamegmaradás törvénye szerint
gyetlen volt, s még nincs is olyan távolt tőlünk. Ezzel Enikő is egyetértett. Legalább nem voltam egyedül. Aztán arról is beszélgettünk, hogy hogyan működhetett ez a diktatórikus légkör. Enikő filozófus, felfigyeltem a széleskörű műveltségére. Szerinte, ha valaki bekerült a politikába, nehezen tudott belőle kikeveredni, kilépni, és ekkor történhetett meg az, amire előzőleg nem várt, esetleg őt is kényszerítették aljas cselekedetekre, mert... Ha beléptél, akkor nem gondoltad át, hogy nem tudsz majd belőle kilépni. Ez a politika tanulsága: nem láthatjuk a végső kimenetelét. De a diktatórikus politikai rendszerekben még csavartabb volt az egész. Ez az épület sokszorosan összetett szimbólum: itt fészkelték be magukat a nemzetiszocialista mérget okádó nyilasok, akik 1944 telén e ház pincéjében több száz zsidó honfitársat kínoztak meg, és itt rendezkedtek be 1945-ben a szovjet tankok védelmében érkező magyar kommunisták is. Sztálin leghűségesebb követői cinikus tudatossággal választották a nyilasok elhagyott székházát, hogy immáron nem faji, hanem osztályalapon határozzák meg azt, ki tekinthető bűnösnek, kinek kell szenvednie és pusztulnia. A szenvedés karmestereinek különböző elnevezéssel, de ugyanazzal a céllal működő hatósága csupán a magyarok 1956-os szabadságharca és forradalma után kényszerült elhagyni az épületet. Addigra annak minden köve annyi emberi szenvedést szívott fel magába, hogy lehetetlenné vált az Andrássy út 60. más funkcióval való megtöltése. Az épületben létesült múzeum és kiállítás így válhatott a rendszerváltozás utáni magyar demokrácia legerősebb szimbólumává. Számomra ezért volt élmény megtekinteni ezt a múzeumot, mert Magyarországon, de a világon is, egyedülálló. Valahogy rehabilitálja a 20. századi magyar történelmet. Végre levegőt vehettem, amikor kijöttem, Enikő is felszabadult, s aztán én is. A Magyar Nemzetben olvastam egy cikket, amely arról számolt be, hogy meghalt Makovecz Imre, nemzetközileg ismert és elismert magyar építész. Meglepett a hír, hiszen nemrég találkoztam vele Lendván. Ha hazamegyek, küldök a családjának egy táviratot, amelyben kifejezem részvétemet. Sajnálom, hogy már nem tudja felépíteni az új könyv67
